Jézus a magyarok között is járt?

A magyarok nagy titka sok embert foglalkoztat ugyan, de amig a Vatikán ki nem jeleti, hogy egyáltalán van-e ilyen, vagy nincs, addig a legtöbben csak találgatnak. Ezt teszik azok is, akik tudni vélik, azaz inkább, bizonyos indirekt dokumentumoknak köszöhetöen gyanitják, hogy a Szent Grálnak annak a kehelynek amelyben Jézus vérét felfogták söt magának Jézusnak is köze volt a magyarokhoz.

Tény, hogy a Biblia semmiféle emlitést nem tesz arról, hogy Jézus hol élt, mit csinált tizenkét éves korától hatminc éves koráig-mondta Remete Richárd magyar muzeológus.
Léteznek olyan dokumentumok, amelyek arra utalnak, hogy Jézus eme 18 esztendö alatt járt a magyarok ázsiai öshazájában is, Arimátai József kiséretében. Aztán kereszthalála után, József ismét jrt az ösmagyarok földjén s akkor magával vitte a szent kelyhet, söt azt a dárdát is , amit keresztre feszitett Jézus testébe szúrtak.
Ezek az ereklyék a magyarok tulajdonában maradtak, s azt egészen a honfoglalás utánig szent tárgyként tisztelték, óvták. Aztán, amikor kapcsolatba kerültek a keresztény világgal, a pápának ajándékoztak az ereklyéket.
Miért váltak volna meg kincsüktöl a magyarok?
Olyasmit is feltételeznek, hogy elsö István királyunk eme tárgyak ellenében kaphatta meg a szent koronát.
De vannak, akik Szent László idejében, az idegenek támadásai miatt valahol Erdélyben, talán Torda környékén rejtették el a Szent Grált.
Valljuk be, merész feltételezések, de van némi logikájuk, s megcáfolni csakis a Vatikán tudná véli a muzeológus.

Meggyesi József : Jelképeink a Kerecseny sólyomtól Jézus-Napistenig

Az emberiség fennmaradásában, fizikai adottságain túlmenően meghatározó szerepet játszott beszédkészségének kialakulása, nyelvének egységes, élő szervezetté válása. Ebben a folyamatban megkérdőjelezhetetlenül élen jártak, az ősműveltség megteremtőivé váltak azok a közösségek, melyek gondolataik átadására a ma is magyarnak nevezett nyelvet használták, és azt a magas szintű eszmecsere eszközévé fejlesztették. A továbblépés természetes velejárója, de az élen haladók belső indíttatásból fakadó kötelezettsége is, hogy a beszélt nyelvük színvonalához méltó írásbeliséget fejlesszenek ki. Ennek alapja, meglétének ékes bizonyítéka, az összetételében tökéletes és legteljesebb, ma is fejlődő és fejleszthető hun-székely-magyar rovásírásjel készletünk. A még elvontabb formájú ismeretátadás másik párhuzamos útja a jelképrendszer, a jelképekben való gondolkodás kialakulása, melynek sumer-mahgar őseink igazán méltó képviselői, elismert mesterei voltak. Gondoljunk csak e három összetevő előnyös tulajdonságait egyesítő égetett agyagtáblás ékírás kifejlesztésére, az akkori művelt világ vezető társadalma minden szegmensét átfogó alkalmazására. Az eddig feltárt, több mint egymillió, de nagyrészt még elolvasatlan, megfejtetlen táblácska léte önmagáért beszél. Tanulmányomban az elvont gondolkodás egyik nagyszerű példájáról, a kerecseny sólyom, mint jelkép „Turul Napisten", „Jézus kereszt", „Egy(az)isten" szimbólummá válásának folyamatáról, Jézus,  „Napisten" értelmezéséről szeretnék szólni.

Kerecseny sólyomtól a Turul Napistenig

Legutóbbi tanulmányomban a Szent Turul nevének eredetéről, jelentéséről, jelképrendszere kialakulásáról, kerecseny sólyommal való eszmei azonosságáról részletesen írtam. Emlékeztetőül röviden, ezért csak a következőket kívánom elmondani.

Őseink, több tíz(száz)ezer éve, életük meghatározó, legfontosabb hagyományaként ünnepelték a téli napforduló napját, a mai földrajzi viszonyoknak és naptári időszámításnak megfelelő dec. 20-21.-e éjszakáját, gondolom hasonlóan a busójárás szokásához. Persze az igazi „napforduló", amikor a Nap az „alvilágban", pályája legmélyebb pontján tartózkodott, ennél két-három hónappal korábban lehetett, csak ennek következményeit, életüket befolyásoló jótékony hatását nem érzékelték oly nyilvánvaló módon, valójában nem is volt az. Előbbi eseményt, a valós történéseket jól tükröző Karácsony = „távozó éjatya" ünnepének nevezték. Ez alkalomból az újjászülető, felkelő és erejét visszaszerző Nap(isten) jelképezésére sólyom madaraikat röptették, amelyek valószínűleg ekkor érkeztek vissza költőhelyükre. Elnevezésük is az ünnep jegyében született, ezért kapták a Karácsony = Kerecseny sólyom nevet.

Őstörzseink a Kárpát medencéből történő elvándorlásaik során magukkal vitték szent madaraikat az ünneplés szokásával együtt, majd a változó életkörülményeiknek, eredetfilozófiájuknak megfelelően, a sólymok kezdeti jelképjelentése és neve is megváltozott. Így vált a Kárpát medencei kerecseny sólyom a sumer-mahgar eszmerendszerben a Szent Kerecseny = Szent Turul = a „Világ(magyarsága) Teremtője és Oltalmazója", az ereje teljében lévő, „Ég és Föld" felett uralkodó Napisten szimbólumává. E jelkép eredeti alakja a kb. 4500 éves Al-Ubaid-i réz domborműben teljesedik ki (lásd: Szent Turul hazatér c. tanulmányom ui.), mely egy oroszlán fejű, kiterjesztett szárnyú madarat ábrázol, két csodaszarvas fölött, azok farkán állva. Ez a jelkép jelentése és ősisége folytán minden további, a teremtéssel, hatalommal, uralkodással, gyógyítással és oltalmazással összefüggő „kiterjesztett szárnyú" ábrázolás eredetjelképévé vált, és a legváltozatosabb formában meghódította a világot. Erre több példát is bemutattam, melyek sorát most nagyon röviden, a legjelentősebb jelképi változat kétirányú fejlődésének elemzésével, egymással való kapcsolatuk taglalásával, egyházi és világi elterjedésükkel, a mindennapjainkat átszövő mai jelenlétük bemutatásával szeretném zárni.

Egy „különleges" pártus érem felfedi titkait

Az alábbi 1. ábra Badiny Jós Ferenc: Káldeától Ister-Gámig I. c. műve 180. oldalán látható.

1.ábra

Sajnos a szerző azon kívül, hogy a Berlini Múzeum tulajdonában lévő „PÁRTOS ÉREM" látható a képen, semmi további információt nem közöl. Sem azt, hogy kit ábrázol, sem azt, hogy a Kr.e. 256 - Kr.u. 226 között fennálló Pártus Birodalom mely korszakából származik. Nem ismerem továbbá az érem hátoldalát sem. Alapos, átfogó történelmi, művelődéstörténeti és numizmatikai ismeretek hiányában ezért én csak az alábbi meglátásaimnak, feltételezéseimnek és következtetéseimnek tudok hangot adni.

Mi az, ami első ránézésre látszik?

Azt gondolom, hogy az érem a birodalom korai szakaszában uralkodó királyt ábrázol, hiszen a fején, jól láthatóan, homlokékszer függőkkel ellátott, de nem boltozatos, gyöngyökkel ékesített, hanem egyszerű, kettős szalagdíszes korona van. Az érem „különleges" voltát az adja még, hogy négyzet alakú, szemben a később megszokottá váló kör alakkal, és a királyt szemből, nem pedig profilból ábrázolja. Meglepően gazdag és a felületi arányokat tekintve túlsúlyosnak tűnik a keret nagysága, díszítése. Hatását viszont tökéletesen eléri, mert a vizsgálódó tekintetet egyértelműen az érem közepe felé irányítja, jelképesen a környezeti energiát az arckép tulajdonosa felé közvetíti. Feltételezem továbbá, hogy az érem nem a trónra lépés emlékére készült, mert nem a megszokott formában mutatja meg azt sem, hogy az uralkodó „kitől" kapta a koronát.

Látható és rejteki jelképek az érmén.

Az első szembetűnő jelképezés a keret kiképzése. A díszítés vonalvezetése, a belső négyszög csúcsaiban lévő kötegelés és a csúcsok felé mutató, még bimbós állapotú írisz-liliom ábrázolása arra enged következtetni, hogy ez virágkoronát jelképez, azzal a szépséghibával, hogy az alapja nem kör alakú, valamint a liliom ágakat a csúcsokba helyezéskor „majd meg kellene fordítani". Abban a helyzetében az írisz-liliom, kiegészítve a kötegeléssel, az eGYUSTeN ligatúrát is jelentheti, de erről később bővebben fogok szólni. Az első hiányosság miatt nem is tételezném fel ezt a jelképezést, ha nem látnánk, hogy a keret anyaga gúzsköteg, amelynek alakja, valamint, a sarkokon lévő kötegelésnél a nagysága, körfogata változtatható, tehát az egész a fejre ráilleszthető. A belső képkeret kötegelt stílusú kivitele, a díszítés vonalritmusa, valamint a négy írisz-liliom jelenléte okán beszélhetünk kabar-asszír behatásról is. De ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen Magyar Adorján szerint (lásd: „Az ősműveltség" c. műve 484. oldal) maga a héber is a kabar név felhangos változata, tehát ebben az időben a kabarok itt voltak, műveltségük hatással volt a velük együtt élő népek művészetére.

A második jelképezés abból adódik, hogy a négy sarokban lévő „írisz-liliom" lehet az oroszlán fejű sólyom = Turul Napisten sematikus ábrázolása is, amely feltételezés által néhány, eddig megválaszolatlan kérdésünkre azonnal megkapjuk a feleletet. E szerint, az érmén ábrázolt uralkodó teokratikus hatalmát az Égből eredezteti, önmagát a Napisten vér szerinti leszármazottjának tekinti, hiszen koronáját „négy Turul hozza a csőrében". Ezért, és a vonalritmus harmóniája miatt helyezkedhetnek el a madarak az első jelképértelmezéshez képest fordított állásban.

A harmadik jelképezés a négyszögek oldalvonalai közötti díszítésben található. Ez a motívum teljességében emlékeztet bennünket a termékenység, a teremtés női szimbólumára, de hiszen tudjuk, a Szent Turul és a nevében uralkodó király a „Világ Teremtője" is. Az ábrázolás egyediségét az adja még, hogy egyszerre jeleníti meg a külső és belső női nemi részt, értékrendjének megfelelően „előtérbe" helyezve az omega alakú anyaméhet.

Negyedik jelképet is találunk még itt, hiszen a külső és belső női nemi rész együtt jó közelítéssel visszaadja a férfi hímtag sematikus rajzát, amit az tesz egyértelművé, hogy a „körülvevő" ábra jelképezi a középső női nemi részt, tehát a hüvelyt, és együtt, ebben az állásban jelképezhetik a Földi teremtés aktusát.

Az érem zseniális tervezője és készítője azonban nem elégedett meg ennyivel, és szerintem az ábrázolás legapróbb részletének is meg volt a nagyon fontos jelképi jelentése, jelentősége. A félig takarásban lévő külső női nemi rész kis háromszöge eredetileg ezért is kerülhetett a rajzba, amit az ötödik jelképezés értelmezése meg is magyaráz. Ennek megértéséhez tekintsenek az alábbi képekre, melyek egyben az átalakítás két lépcsőjét is mutatják.

                                              

           2. ábra                                     3. ábra                                                4. ábra

Az ábrák tehát úgy keletkeztek, hogy először a szárnyakat tartó „gúzskötelet" 90 fokkal elforgatva függőleges állásba helyeztük, majd a „belső nemi rész" ábráját alulra csúsztatva 180 fokkal átforgattuk. Így a második (4. ábra), talán nem csak a számomra egyértelmű, kiterjesztett szárnyú Turul ábrából látszik, annak ékes bizonyítéka, hogy jó úton jártunk, eddigi következtetéseink helytállóak. Hiszen bizonyítást nyert, hogy olyan összefüggő jelképezésről van szó, amely egységes eszmerendszerben a Szent Kerecseny = Szent Turul = „Világ(magyarsága) Teremtője és Védelmezője" madarunkhoz vezet vissza bennünket. Időben így átfogtuk őstörténelmünk több tíz(száz)ezer évét, de biztosan és látható módon visszaléptünk pártus uralkodóinktól a kb. 2500 évvel korábbi sumer-mahgar  királyainkhoz is. Az lenne a csoda, ha előre lépni nem tudnánk!

Énlakától Al-Ubaid-ig és tovább

Az alábbi 5. ábra Varga Csaba: JEL JEL JEL...(a továbbiakban VCSJ) c. könyve 264. old. található, a festmény az énlakai unitárius templom mennyezetének egy kazettáját díszíti, és 1668-ban készült. A jobb összehasonlíthatóság végett ide tettem a fenti pártus érme rajzát is.

                                                       

                                 5. ábra                                             6.(1.) ábra

Első ránézésre látható, hogy a kép és az érem alkotója „genetikai" kapcsolatban van egymással, a műremekek készítőinek a lelkisége egyértelműen azonos. Nem szabad az átfogó egyezőséget keresnünk, hiszen azt semmi sem indokolja. Eltelt közben 1500-2000 év és a „témaválasztás" sem azonos. De azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a kettős keret, az oldalaknál a „hasonló kacskaringók", a sarkoknál az azonos „szárnyas motívum", a kötegelés és az énlakai festmény egyértelműen kabar vonalritmusa nem lehet a véletlen műve.

Fogadjuk el tehát csak azt, ami most lényeges,  a közös műveltségi gyökereket és a sarokmotívumok azonosságát!

Így viszont jelképezésben eljutottunk az „Egy(az)Isten" ligatúrától a pártus érem szárnyas alakjain és az Al - Ubaid-i Turulon keresztül a Kerecseny sólyomig, és nem mellesleg Erdélyből gondolatban elmentünk Babilonba, majd Ur városát érintve visszajöttünk a Kárpát medencébe, az eredetivel ellentétes irányban, valószínűleg nem is azonos útvonalon. És végig a Szent Turulról beszéltünk, még akkor is, ha az énlakai mester ezt most nem tudatosan tette. Cselekedete azonban új távlatokat nyit a jelképazonosságok keresésében.

Az USTeN ligatúra felbontása, értelmezése

Rajzoljuk fel az előbbi ligatúrát, bontsuk összetevőire és vizsgáljuk meg külön-külön a jelentésüket.

  7. ábra  eGYUSTeN            8. ábra    USTeN             9. ábra    TeN               10. ábra   aNT

                                

              eGY  USTeN                       US    TeN                         T       N                   aNT

Az US jel vulva alakja (8. ábra) a Tejút ábrázolása, a valóságban is így néz ki. Ősi mítoszaink szerint a Szűzanya vagy Nagyboldogasszony megtestesítője, az ŐS, a végtelen időben öröktől fogva létező, aki szűznemzéssel fiat szül, a Napistent, jelképesen a Szent Turult.

A Napisten jele a szárnyait kiterjesztő kerecseny sólyom, aki a Földi Világ (Naprendszer) Teremtője és Oltalmazója. Mintha az USTeN ligatúra (7. ábra) ezt a „születési pillanatot", de mégis az örök „bentlévőséget", az összetartozást (a Naprendszer a Tejút része), a két Istenség fizikai, eszmei és teremtő egységét fejezné ki. Továbbfűzve Varga Csaba azon megállapítását, hogy nem vethető el a „TeN" ligatúra (9. ábra) és a szárnyaló madárra emlékeztető (aNT) hieroglifa (10. ábra) azonossága (lásd: VCSJ 214. old.), a gondolatmenetet az alábbiakkal egészítem ki. A szárnyaló madár nem csak jelképjelentésében, értelmezésében (lásd.Varga Cs: Az ősi írás könyve 141.old.), de hangi értékében is jelentheti azt, hogy T(urul) Na(pistin)! És ezt az elnevezést természetesen sumer-mahgar nyelven írtuk, de értették az egyiptomi papok is, amikor átvették, és ugyan így hangzik mai magyar nyelven is. Akkor pedig feltételezhetjük, hogy a TeN ligatúra, amelynek hangi értéke lehet eNT, aNT, iNT is, szintén ugyanazt jelenti, hiszen láttuk a jelképi ábrázolásnak megfelelő jelentéstartalmi azonosságot is. A kérdés csak az, hogy a TeN ligatúra összetevőinek jelképjelölése és hangi értéke tudatosság, vagy a véletlen műve. Az N jeléről könnyen el tudom képzelni, hogy őseredendően is a „felkelő Napot" szimbolizálta, 90 fokkal elforgatott helyzetben. Ezt a későbbi, Marduk Napisten ékjelének ismeretében bizonyítottnak is fogadhatjuk el. A T jelét, akár valós helyzetében („deréktól lefelé"), akár közel 180 fokkal elforgatva („másodlagos" nemi résszel kiegészítve), szintén társíthatom a Teremtés = TU, TUD (sumer megfelelés) férfi szimbólumával, mert aki TUD, az teremt is, szül is. A sumer kifejezés ugyanis mindkettőt jelenti, hisz ez a legnagyobb TUDás a Földön. Azt sem mondanám, hogy ezek az értelmezések olyan nagyon távol lennének eszmefilozófiai tartalmukban Varga Gézának a két betűre vonatkozó T = „tengely" és N = „nagy" értelmezésétől. Nyitott kérdés ezek után, hogy az Usten, Isten, Istin fogalom megelőzte vajon az USTeN kialakulását, mert akkor a ten = TeN lehet az isteni véletlen műve.

Később, ez a jelképrendszer két irányban fejlődött tovább, mindkét formájában meghódítva a világot, úgy, hogy egy idő után, a nyilvánvaló romlás következtében mindkét jelkép ugyan azt jelentette.

USTeN-től az „Országalma" szimbólumig

Tekintsük át először ezt a jelképfejlődési irányt, mert a hosszabb ideig sumer-mahgar eszmerendszer hatása alatt maradt teokratikus uralkodók inkább ezt használták. Az alábbi 11 -14. ábrák megtalálhatók VCSJ 218 - 219. oldalán. Az a változtatás, amely jelképi megjelenítésben az USTeN-ből határozottabb FŐUSTeN, eGYUSTeN (lásd. 13. ábra) jelentéstartalmú ligatúrát alkotott, még a sumer-mahgar társadalomban végbement, a GY rovásjele hozzáadásával. Ez az ábra azért rendkívüli, mert látjuk a jelkép fejlődési irányát. Kivehetők még a Turul szárnyai, de már össze van „rajzolva" a GY két vízszintes vonala is! Ami teljesen rendben van, hiszen megfelel a ligatúra alkotóinak eredeti műveltség- és teremtésfilozófiai elképzelésével, éppen ezt akarták kifejezni.  Torzulás csak akkor keletkezik, ha az „eGY(az)USTeN" értelmezés végett, oda helyezzük azt, a jelentéstartalmat határozósító névelőt(gyököt), ami valójában nincs is ott, és elfeledjük, hogy ez nem EGY Isten, hanem KÉT Isten egysége. Nyilván ez olyan téves megközelítés, ami lehet, hogy Erdélyben 340 éve még meg sem volt, és csak a monoteista keresztény befolyás egyenes következménye.

11. ábra                           12. ábra                           13. ábra                                   14. ábra                                                                                                                                       

                                                                        

Sumer „herceg" ill.          Őshorezmi                      Hettita férfi                     Az „országalma" 

„kakas" jele.                     sziklarajz.                      (király?) rajza

Az eGYUSTeN jelképünk azonban megjelent már a nagyon régi időkben fordított állásban is. Az a felfogás, hogy ezt ma azonosítjuk az „országalma" jelképpel (lásd. 14. ábra), nem változtat azon a tényen, hogy a sumer-mahgar eszmerendszerben ez jelenthette egyszerűen az Égi (Isteni) hatalmi rend Földi „mása" megvalósításának óhaját, akaratát is. Ezt a gondolatot éppen a fordított helyzettel fejezték ki, mely tükörszimmetriás eljárás hosszú ideig megtalálható volt őseink temetkezési szokásaiban is.

KITA ANTA DIM...miképpen a mennyben - úgy a földön is  -  mondja a sumer ige.

Ebben a helyzetben a vulva helyett a gömb jelentheti a Földet, melyben a kettős kereszt, az eGYTeN kerül Teremtő pozícióba. Természetesen a jelkép ugyan úgy kifejezi a két Istenség fizikai, eszmei és teremtő „egységét", mint ahogy előbbi jelképünknél tette azt. Úgy, ahogy az őseink mitológiájában rendesen a helyén is volt. De ebben az esetben szigorúan különbséget kell tennünk az eGY = FŐ jeléből származó, egyenlő szárú „kettős kereszt", és az eGYTeN jelét szimbolizáló, különböző szárhosszúságú kettős kereszt szimbóluma között. A magyar államhatalmi jelképekben következetesen ez utóbbi van jelen, és a sumer-mahgar jelképekben is, az előbbi (lásd. 11. ábra) csak kisebb urat, herceget, családfőt jelent. Aki tudja, az jól is alkalmazza. Az aszimmetrikus kettős kereszt rövidebb szára származhatott a Turul lábainak sematikus ábrázolásából, de nagyobb valószínűséggel az eGY rovásjel vízszintes vonalainak összeolvadását látjuk benne. Az első megoldásnak, bár kecsegtetőnek tűnik, a sumer-mahgar eszmerendszerben nincs meg a filozófiai alapja. Nincs összhangban a jelképezés egyszerűsítési törekvéseivel (olyat emelne ki, ami nem lényeges, sőt zavaró hatású), de nem ésszerű a „TeN"-ből „EgyTeN"-t alkotni sem. Szerintem tehát először keletkezett az USTeN, azután az eGYUSTeN, FŐUSTeN, majd később, amikor az US(vulva) helyét fordított helyzetben átvette a Föld vagy a „hármas halom", akkor alakult ki önmagától az eGYTeN. Később, a romlás következtében, a fordított helyzetű kereszt alsó szárának meghosszabbításával, és az uralkodás tárgyát képező jelkép elhagyásával készítettek belőle „kettős Napkeresztet". Ne fussunk a dolgok elébe, ezért csak zárójelben jegyzem meg. Jellemző a keresztény egyház mindent kisajátítani akaró törekvéseire, hogy ebből a jelképből, melynek létét tagadni nem tudták, minden előzmény és logikai alap nélkül próbáltak egyben „megfeszítési" és „feltámadási" keresztet kreálni.  

 

Turul Napistentől Jézus Napistenig

Először gondoljuk végig a jelkép fejlődésének útját és ehhez tekintsünk rá az alábbi ábrákra!

      15. ábra                                       16. ábra                                       17. ábra

                                     

Sumer királyi pecséthenger                                                     Az I rovásjel, jelentése Isten

Aki a jelképezés legelemibb követelményeit, a jelképező akaratmegnyílvánulási ösztönét, a lehető legegyszerűbb kifejezésmód megtalálására való törekvés belső kényszerét ismeri, az tudja, hogy a 16. ábra jelképeinek minden eleme már a sumer-mahgar jelképrendszerben megszülethetett, még akkor is, ha egyértelműbb bizonyítékát ennek ma nem tudom bemutatni. De csak tekintsünk rá a 15. ábra (megtalálható Dr.Bobula Ida: A magyar nép eredete c. műve 78. oldalán) egyértelműen Szent Turul rajzára kissé hunyorítva, és meglepetéssel tapasztaljuk, hogy az már majdnem kereszt! Sokat segít még a kérdés eldöntésében az a tény, hogy a hun-székely-magyar rovásjel készletben (lásd. 17. ábra) az I(Isten) jele a kereszt, amelyet Varga Géza is így azonosított. Feltehetjük tehát, hogy aki a valódi madártest és szárny helyett megalkotta az első függőleges egyenest, rajta két visszahajló ívvel, vagy a pecséthenger negatívján elkészítette a közel kereszt alakú Turult, az azt is látta, hogy a lényeget a „sima" kereszt is kifejezi. Az ábrák egymásutánisága nem a keletkezési idejük szerinti sorrendet mutatja, és semmiképpen sem értéksorrendet, hiszen ezek egymás mellett párhuzamosan létező jelképek, alkalmazásuk a pillanatnyi célnak megfelelően történt. Ha ezt belátjuk, akkor a Kerecseny sólyom = Turul Napisten = Napkereszt jelképazonosságát, már csak az időelőttiség elve alapján is elfogadhatjuk, melyből viszont a Jézus keresztje = Napkereszt = Turul Napisten jelképazonosság is következik. Mert nincs külön kereszt, „fénykereszt"(illetve ez más alakú) és Napkereszt. Ezt az bizonyítja a legjobban, hogy Jézus óta minden hagyományos kereszt alak, a keresztény egyház sugalmazása szerint Jézus kereszt. Azt gondolom továbbá, akik EZT „fénykereszt"-ként tisztelik, azok csak elvonatkoztatják az eredeti jelképjelentésében is hozzá tartozó mitológiai Napisten természetes fényességét, és olyan láthatatlan „isteni" eredettel magasztosítják fel, ami emberi hatalom számára elérhetetlen, emberi tudás által felfoghatatlan. Az pedig tiszta álszentség, ha a „fényességet" egyenesen a Nappal szimbolizálják, de mégsem nevezik Napkeresztnek. Ez a misztifikáló hajlamú gondolatiság fejezi ki egyébként legtömörebben a judeo-keresztény vallásfilozófia alapelvét is.

Ha Jézust a Napkereszten feszítették meg, akkor a kérdést úgy kell megfogalmaznunk, hogy ez véletlenszerű, vagy szándékos, tudatos cselekedet volt vajon, mert megválaszolása visszahat az előbbi kérdésre is, elősegíti az ott felmerült probléma megoldását.

Zsidó volt Jézus, vagy „nemzsidó", és esetleg akkor mindjárt magyar?

A kérdés tanulmányozására, mely a születési helye, származása, „emberi tulajdonságai", cselekedetei, megnyilatkozásai, mások megnyilatkozásai róla „akkor és most" körüli vitákban, új elméletekben és cáfolataikban bontakozik ki, ma könyvtárnyi irodalom áll a rendelkezésre. Én, a kételkedők táborát erősítendő és maradva tanulmányom eddigi fő vonulata mellett, a témához méltatlan rövidséggel, csak azt kívánom egy kicsit körüljárni, hogy Jézus mi(lyen)nek láttatta magát, mi(lyen)nek látták Őt a kortársai, mert ezzel választ kapunk arra is, hogy szándékos volt-e a keresztre feszítése?

„Emberi" tulajdonságaiban kétségtelen, hogy a korabeli sumer-mahgar mágus papok életvitele szerint élt, hiszen tanította, nevelte, gyógyította és oltalmazta a szegényeket, elesetteket és rászorulókat, igazságosságot, békességet, szeretetet és megbocsátást hirdetett. A mágus papok voltak erre akkor képesek, mert ők voltak a mai értelemben vett csillagászati, embertani, természet- és társadalomtudományi ismeretek, azaz a TUDÁS birtokában, ami erre lehetőséget biztosított a számukra. Arról pedig nincsenek adataink, hogy hol volt Jézus abban a 15 évben, mielőtt a „pusztából" visszatért volna, és elkezdett járni az Olajfák hegyére imádkozni. A mágus papok ekkor még többé-kevésbé azonos eszmerendszerben a Napisten tisztelői és követői voltak.

Jézust tanítványai is „Nap(isteni)" megnyilvánulások sokaságát jegyezték fel róla, szándékuk szerint valósághű vagy jelképes evangéliumaikban, ezt már sohasem fogjuk megtudni.

„Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok" (Ján. 9,5.) - e világ világossága a Nap

„vízen járás" - mint Orion a Nap-titán, vagy a Nap fénye (a Hold fénye is visszavert Napfény)

„halottak feltámasztása" - téli napfordulón, tavasszal, reggelente a természet, a Napfény hatására „új életre kel"

„vakok látásának visszaadása" - sötétségben mindenki „vak", napvilágon a látás „visszajön"

„a Nap a nappal, a Hold az éjszaka ura" - Jézust éjszaka fogják el, naplementekor hal meg; Júdás 30 (Hold hónap) ezüst (Hold színe) pénzt kap árulásáért

(Fenti válogatás Bíró Lajos: Magyar Jézus c. tanulmányából való, „magyarázatok" a jelen írás szerzőjétől)

„leprások gyógyítása" - általában betegségekre, bőrbetegségekre a Nap gyógyító hatással van

„ingyen gyógyított" - a Nap se kér fizetséget „jószolgálataiért"

„lecsendesítette a vihart" - amikor kisüt a Nap, általában elül a félelmetes, vad vihar

„átváltozott előttük, arca ragyogott, ruhája csillogott, mint a fény" - reggel a felkelő, felhő (sűrű levegő), hegy mögül előjövő Nap tulajdonságai  stb.

Jézust bírái a Napisten, a Turul „fiának" tekintették, akinek jelképe a Napkereszt

A kivégzés helyszínéül a koponya alakú Golgota hegyet választották, mert tudták, hogy a „bálványimádók", a Napisten tisztelői magas helyeken áldoznak isteneiknek.

Jézust nem kövezték, nem korbácsolták halálra, nem akasztották fel, nem fejezték le, pedig, mint pl. keresztelő Szent Jánossal, megtehették volna. E helyett felvitették vele a „Napkeresztjét" a JELKÉPÉT a kivégzőhelyre, majd ott a Napkereszten, a JELKÉPÉN megfeszítették.

Hasonlóan, mint ahogy Dózsa Györgyöt tüzes trónra ültették és fejére tüzes koronát tettek!

De reá még csak nem is azért tettek „tüskés koronát", hogy a „királyságát" gúnyolják (Ő nem is tartotta magát királynak), és főleg nem azért, hogy az megszúrja és még jobban „fájjon", hanem azért, mert a töviskoszorú, az ereje teljében lévő „tűző" Napot szimbolizálja.

A keresztre felhelyezett, megfeszített Jézus, végig a haláltusájában, ugyan úgy, mint a lemenő, „haldokló" Nap, azért mindig „felülről" tekint le a Földre, a népére, teremtményeire.

A lemenő Nap, bármilyen sík területen történik is, amikor „eléri" a Földet, mielőtt „meghal" mindig kap az oldalába egy „dárdaszúrást", egy végső döfést egy kiálló magaslattól, ha mástól nem egy magas fától.

Végül az INRI felirat értelmezése, mely a ma ismert megoldásában szintén lehet téves, hiszen Jézus megalázására eddig is sumer-mahgar jelképeket használtak. Márpedig az INRI = „Iezus Nazarenus Rex Israel" = „Názáreti Jézus Izrael Királya" értelmezés először is keveréknyelvi, másodszor tartalmaz két zsidó vonatkozást, úgy, mint Nazaret és Izrael.

Előre bocsátva, hogy több megoldás lehetséges, én az alábbit tartom a legelfogadhatóbbnak:

INRI = Iezus Napistin Rimium Ibulu = Jézus Napisten (az) Irgalmas Elsőszülött

Ezek a szavak abban az időben sumer-mahgar-akkád(héber) nyelven mind közismert kifejezések voltak, de a magyar fülnek sem hangzanak idegenként, főleg, ha a rimium = remény = irgalmas, illetve az ibulu = ifjú = elsőszülött szinonimák szerinti behelyettesítéseket elvégezzük. Ezek a kifejezések viszont Jézusi vonatkozásokat tükröznek, gondoljunk csak pl. a XVI. századi „Irgalmasrend" tevékenységére, tehát alkalmasak Jézus megbélyegzésére, megalázására és kigúnyolására.

Említettem, hogy több megoldás is lehetséges az R és az I különböző értelmű, történelmileg elfogadható jelentéstartalmú szavainak behelyettesítésével. Ilyenek: Ruhtu(ag) = varázsló (megjegyzem, bírái Jézusra vonatkozóan a mágus, és nem a varázsló kifejezést használták, utalva ezzel is vallására); Ruhu = rontás, de megronthatatlan is; Rasu = vezető illetve: I = nadu = emelkedett; Isten = Istenes; Iaba = magasztos stb. értelmezések, de még egyszer mondom, én az első változatot tartom a legelfogadhatóbbnak.

Jézus, aki a nevében is Napisten

Jézus zsidó származása igazolásának érdekes kísérlete, nevének etimológiai magyarázata. Nem vonhatom kétségbe, hogy a Jésua vagy Jehosuha név „Az Úr a szabadítás"-t jelent, amit görögül Jészousz, azaz Jézus szóval adtak vissza (lásd: A kereszténység krónikája 14. old.). Létezik azonban a névnek sumer-mahgar nyelvű értelmezése is, amit az mindenképpen hitelesebbé tesz, hogy I betűvel kezdődik, amint azt a keresztfán elhelyezett felirat is mutatja. Jézus nevét, hogy a kiejtésbeli azonosság a legkisebb csorbát szenvedje, szerintem a következő négy alakban írhatjuk le: Iesus = IE-SUS, Iesuus = IE-SU-US, Ieseus = IE-SE-US illetve Ieses = IE-SES.

Az alábbi szavakat, a hozzájuk tartozó jelentés tartalmakat René Labat sumer(mahgar)-akkád-francia szótárából nyertem. A felsorolásoknál zárójelben a szószedetbeli azonosító számot és az oldalszámot tüntettem fel, az idegen kifejezések pedig sorrendben a sumer szó számításba vehető akkád és francia, illetve a végén ezek magyar megfelelőjét jelentik.

Vizsgáljuk meg először a minden alakban előforduló I-E jelentését!

I (L.142.- 99.) = nádu = révérer = emelkedett (mint fentebb), tisztelt, nagyra becsült

                           tanittu (ismerős szó!) = laudes vénération = (nagy)tiszteletű

E (L. 382.-177.) = arádu = déscendre = leszáll

                              barú = revoir = viszont lát

Nézzük a további jelentéseket és az értelmezéseket!

SÚ (-SÚ), SÚS (-SÚS) (L.545.- 227.) = sahápu = jeter á terre = földre dob

Tehát: I-E-SUS = nagytiszteletű - leszáll - földre (dob) =

„A FÖLDRE SZÁLLT NAGYTISZTELETŰ"

SÚ (L. 545.- 227) = kissatu = totalité, univers = teljesség, világmindenség (ékjele az „égbolt")

                                 kissútu =  suprématie = felsőbbség, fenség

                                 gimillu =  jótett, jótétemény

             dingir SÚ = le dieu Marduk = Marduk Napisten (jele a „fél" Nap, alatta d. csillag)

US (L. 211.- 121.) = redú = suivre la direction de = követi az iránymutatását

                                  redútu = poursuite = üldözés, folytatás

                                  siddu = longueur = hosszadalmasság, ősidő

Tehát: I-E-SÚ-US = tisztelt - viszont látott(visszatért) - jótevő (Marduk Napisten?) - ősidő =

„A VISSZATÉRT NAGYTISZTELETŰ ŐS-JÓTEVŐ (MARDUK NAPISTEN)"

SE (L. 544.- 225.) = pleurer = elsirat

Tehát: I-E-SE-US = tisztelt - viszont látott (visszatért) - elsirat - üldözés =

„AZ ÜLDÖZÖTT, ELSIRATOTT és VISSZATÉRT NAGYTISZTELETŰ"

Ennek akkor van létjogosultsága, ha Jézus a nevét az események végbemenetele után kapta.

SES (l. 544.- 225.) = pasasu = frotter = bedörzsöl; oindre = felken

                                  pissatu =  ouction = felkenés

Tehát: I-E-SES = nagyra becsül - leszáll - felkenés =

„A FÖLDRE SZÁLLT, NAGYRA BECSÜLT, FELKENT"

Természetesen a szinonim kifejezések váltogatásával még további értelmezéseket lehetne keresni, amelyek közül a történelmi tényeknek legjobban megfelelő változatot csak hosszú kutatómunkával lehetne megtalálni.

A megoldások sokasága láttán ne gondolják a kedves olvasók, hogy ez komolytalanná teszi, gyengíti ennek az oldalnak a pozícióit. Ellenkezőleg, ebből két lényeges dolog is következik. Az egyik, hogy az R. Labat szótár nyilván több megoldást ad egy-egy ékjelre, kifejezésre, mert a nem ragozó nyelvcsaládba tartozó anyanyelvű fordítók igazán sohasem fogják megérteni a szövegek mély értelmét, a sumer-mahgar nyelv lelkiségét. Ezért az emberiség közös kultúrájának megismerése, de elsőrendűen a magyar érdekek is azt diktálják, hogy a több mint egy millió porosodó agyagtábla minél előbb lefordításra kerüljön.

A másik, hogy a „várakozás a megváltó eljövetelére", aki megmenti a valaha magas kultúrájú, gazdag és boldog, de most (akkor is!) idegen elnyomás alatt lévő népet a szenvedésektől, már több évezredes, visszatérő hagyományos motívum volt a sumer-mahgar eszmerendszerben. Ezért, a fogalomkör szóbokrokat épített ki maga körül, jól körbejárták a témát gondolatban azok, akik bíztak benne. Mondhatjuk tehát P. A. Deimel páter, a valaha élt egyik legnagyobb sumerológus után kissé szabadon, hogy „...a sumir nép által feltalált ékírást (vele az ősműveltséget - jelen írás szerzőjének megjegyzése) átveszik a semiták anélkül, hogy valamit hozzátettek volna." (lásd: Badiny J. Ferenc Káldeától Ister-Gamig I.).

Ennyi jelképazonosság, Jézus identitása, a tanítványainak és bíráinak róla alkotott véleménye (amelynek megnyilvánulásai szintén a jelképezések, példabeszédek), úgy gondolom, elegendő alapot szolgáltatnak annak kijelentésére, hogy a Turul Napisten = Jézus Napisten következtetést, legalább a kételkedés, az „alapos gyanú" szintjén igaznak fogadjuk el.

Így már tökéletesen érthető, hogy miért tudta a magyar nép olyan „könnyen" befogadni a keresztény hittérítők tevékenységét, hiszen génjeikben hordozták annak gyökereit, néhány változtatás egyenesen az „összemosást" szolgálta, a latin nyelvű liturgiák nagy részét meg egyébként sem értették.

„Hiszen nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék és világosságra  ne jönne."  (Lukács, 8, 17.)

Magyar Testvéreim:
Az ősi magyar kereszténység egyik alaptétele az igazi Szentháromság,
az Atya-Anya-Fiú Isten szentháromsága.

Az egyenlőszárú kereszt
A Nap-Isten (Kör-Isten) jelképe a körbe rajzolt egyenlő szárú kereszt (+) volt.
Nap-Isten=Kör-Isten=Kör-Östen=Körösten=Keresztény.
A szkíta-hun-székely-magyar rovásírás eGY betűje pedig az Egy Istent és a benne lévő Szent-hármasságot ábrázolja. Három vonás: egy függőleges és rajta két egyenlő vonás:
Atya-Anya-Fiú Isten Hármassága.

Az ősi magyar kereszténység imája:

MI ATYÁNK ÉS ANYÁNK!
Te, ki túl rajtunk és bennünk vagy,
Szenteltessék meg a Te neved a kétszeri hármasságban!
Jöjjön el a Te országod mindenkihez
Békességben, Szeretetben és Igazságban.
A Te szent akaratod teljesüljön
Úgy a Földön, mint a Mennyekben is.
Add meg nékünk naponta
a Te szent áldott kenyeredet és éltető borodat.
Ahogy mi tökéletesítünk másokat,
Úgy tökéletesíts minket a Te igazságodban.
Ajándékozz meg minket a Te szereteteddel és jóságoddal,
Hogy mi másokat ugyancsak szeretettel és jósággal ajándékozhassunk meg.
Végy el tőlünk minden gonosz gondolatot és cselekedetet.
Óvj meg minket a kísértéstől,
és szabadíts meg a gonosztól, hogy mi mások jótevői lehessünk.
Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsősség
a kezdettől, mindörökkön örökké.
ÁLDÁS!

Egyik lényeges különbség a judeo(zsidó)-keresztény Sauli szöveghez képest,
ahol sátánian az mondják: Ne vígy minket a kisértésbe! Nem a Szeretet és a Jóság
Istene az Atya Isten visz a kisértésbe ti sátánfajzatok, hanem maga a sátán! Ha azt mondjátok,
hogy a Mi atyánk aki a kisértésbe visz akkor, a ti atyátok a sátán, és hozzá imátkoztok és imátkoztatjátok a néptömegeket is. A ti szövegetegbe rejtette el Saul rabbi és a
judeo-kereszténység vezetői, hogy ti kihez is imátkoztatjátok valójában az embereket.
Ez az alap imátságotok. Jól kiforgattátok Jézus szavait. Eltüntettétek a Szentháromságból
az Anya-Istent! Hogy működne a világ nők nélkűl? Aberrált sátánfajzatok.

Magyarázatok:
Kétszeri hármasság:
ősi mah-gar(sumér)-szkíta-pártus-magyar vallás Istenképe:
Atya Isten (jelképe: Orion csillag)  Anya Isten (jelképe: Sirius csillag)  Fiú Isten (jelképe:
Nap csillag) Mennyei Hármassága, a Fény-Szentháromsága
Atya Isten - Szűz Mária - Jézus (IZ-ZU) a Fény-Fia Földi Hármassága

Szűz Mária a Szűz Anya, aki a PÁRTUS=PÁRTÁS Birodalom [kb.Kr.e.250-Kr.u.227]
szkíta-magyar lánya volt.
A párta a magyar fiatal nők hagyományos fejdíszének a neve;
Mah-gar(sumér):BÁR-DU=fej-öv=PÁR-TU=PÁR-TA már régen is a szűzesség jelvénye
volt. (Bobula Ida: Origin of the Hungarian Nation, Gainsville, 1966, 38.old)
>Nézzétek csak meg a palóc lányok pártáját: rajta a középen a körbe rajzolt egyenlő-szárú
kereszttel a Nap-Isten jelképével.

Szent Sólyom a Fénymadár: a TUR-UL a kisebbik Nap-Isten a testet öltött Nap-Isten a Világ Világossága: szkíta-pártus magyar Jézus Urunk, a Fény-Fia.
Jézus = IZ-ZU [ősi mah-gar-magyar nyelven]= IZZÓ mint a Nap. MAGYARUL van!!!
Ebből mondták Jézu-nak héberül.
A pártus-szkíta-magyar Jézus (IZ-ZU) magyar személyneve lehetett pl.: Buda

Megjegyzés: Mezopotámiai (Folyamköz): özönvíz mondában Kr.e. kb. 4500  5000 év: Utnapisti név  vajon mit jelenthetett valójában ez a név? napisti= Nap-Isten; Ut-napisti= Nap-Isten útja. MAGYARUL van!!!)

Badiny: A Nap-Isten ereje jelenti a Földön a világosságot, melyben a Szeretet, a Tudás, és a
Jóság lakózik.

A szkíta-pártus-magyar Jézus (IZ-ZU) urunk mondta:
Én és az Atya EGY VAGYUNK
Én vagyok a Világ Világossága
Én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet. Senki nem mehet az Atyához csak énáltalam.


Ajánlott irodalom:
Badiny Jós Ferenc: A Káld-Pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása.
Badiny Jós Ferenc: Jézus Király, a Pártus Herceg, 1998
Bíró Lajos: A Magyar Jézus
Bodor Ernő: Az igazi Jézus

Oldal: Eltitkolt Jézus
Isten hozott az oldalamra !!! - © 2008 - 2024 - szekelymagyar.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat