3:48 1908 Bartók Béla-Azt mondják.wmv
Szent László címere jobbra fent, Ingeram-Codex
Árpád sávos címer: A hétszer vágott mező (az Árpád-sávok) a 13. században jelent meg először az uralkodói pecséteken, ettől kezdve az Árpád-házhoz kapcsolódott családi címerként.
I. Imre címere kilenc oroszlánnal az 1202-es aranybulláról. Ugyancsak ez szerepel II. András 1222-es Aranybullájának pecsétjén.
Az Anjou-házi királyok örökösödési jogukat hangsúlyozandó megtartották, és kiegészítették az Anjouk családi címerében szereplő liliommal. Ennek nyomán a 15. században a vegyesházi uralkodók többnyire szintén beillesztették saját családi címerükbe.
A bizánci származású kettőskereszt a 13. századtól szerepel a magyar királyok címerében, mint a keresztény királyi hatalom jelképe, kezdetben pénzérméken jelenik meg, III. Béla korában először pajzson.
A hármas halom a szakértők szerint eredetileg csupán alátámasztásul szolgált, a magyar heraldika ugyanis nem kedvelte az ún. „lebegő” ábrázolásokat. A 14. századból még ismert olyan címerábrázolás, amelyen csupán egy domb van, ez a 15. századra alakult hármas halommá. A korona – amely szintén az uralkodói hatalom jelképe – szintén a 15. században került a kereszt alá. A hármashalom V. István pecsétjén található gótikus lóhereívként, csak a reneszánsztól válik kerek, majd a barokk kortól parabolikus formájú hegycsoporttá.
I. Ulászló király címere (1440–1444).
A Mátyás király pecsétjén szereplő címer (1464).
A két pajzsmező eggyé szervezése a 14. század végén kezdődik meg, de csak Habsburg Rudolf császár (1576-1608) idejében véglegesül. A 15. századtól kezdték az uralkodói címert egyben országcímernek tekinteni.
Az 1867. évi kiegyezést követően a jelenlegi címert nevezték kiscímernek.
Az ún. középcímer közepén ennek a pajzsa szerepelt, fölötte a korona, körülötte a társországok címerei:
(1890) (1915)