Isten hozott az oldalamra !!!

''Szállj szent turul! Ó, szállj, szállj szent turul, fent a magyar égen, hozd el távoli fiaidnak a várva várt feltámadást!'' Majorváry Szabó Sándor

                                                                  


                                                                      JUDIT (973-1020)




Apja: Géza fejedelem

Anyja: Sarolta , az erdélyi Gyula vajda lánya

Születési sorrend: 2. gyermek egy négyéves fiú után

Életrajz: A Garam folyó mentén született, születésekor már megkeresztelték. Géza lovasfutárokat küldött Zomborhoz, a Gyula-dinasztia főfejedelméhez. Az erdélyi gyulák a bizánci császár kedvenceiként még az Árpádoknál is magasabb rangon álltak. A kereszténységre frissen megtért népek uralkodói szövetségeseket kerestek, cél a hasonló rang. 987-ben I.Mieszkó (normann származású lengyel nagyfejedelem a  Piast-dinasztiából) a fiának, Vitéz Boleszlónak kéri feleségül Juditot. A lengyel krónika szerint Judit szép és kiváló volt, sőt arany és ezüstből álló dús hozományt vitt magával. A vőlegény a menyasszony elé érkezett, ahogy illett. Juditot Gniezno várába kísérték. A fényes esküvőn sok főúr volt jelen, lovagjátékok, nagy lakoma jellemezte. Judit Boleszláv második felesége. A első a meisseni őrgróf lánya volt, akit azért űzött el férje, mert azzal vádolta, hogy nem tud szülni. Két év múlva a férj már Judittal sem elégedett. Királyi koronára vágyik, így a német fejedelmeknél néz körül asszonyért. Judit fiút szül, de Boleszláv a csecsemővel együtt kergeti vissza Magyarországra. Ekkor a lány 16 éves. Elutazásakor feketébe öltözik, ez a kor elképzelése szerint azonos a lelki tisztasággal. Az ilyen fordulatok egy percig sem lepték meg a keresztény Európa uralkodóit. Boleszláv 1025-ben bekövetkezett haláláig további két esetben váltott feleséget politikai indokból. A harmadik asszony Emmerild, Dobremirenek,a német-szorb fejedelemnek lánya öt gyermekével űzetett el. Majd Oda, I.Ekkard meisseni és thüringiai őrgróf lánya következett egy lány utóddal. Mindezek mellett fő ágyasa I.Vlagyimir orosz nagyherceg lánya Predaszlava lett. A 829-es zsinat napirendre tűzte a válások ügyét. Egyszerű válásról szó sem lehetett, de indokolt esetben a feleség elűzhető a háztól, ha a férj életére tör vagy vérrokonságra derült fény.Ám a feleség szemben a férfival eltávolítása után is rabja maradt a házasság szentségének, tehát nem mehetett férjhez ura életében. Judit 989 nyarán érkezett haza Beszprim nevű fiával (ennek a névnek nincs köze Veszprém városhoz). Géza fejedelem nagy birtokot adott lányának a Bakonyalján. Természetesen Boleszlávnak eszébe sem jutott visszaszolgáltatni a mennyegzői hitbért (dost). A fiatal herceg királynéi várispán lett, több megye ura. Valószínű egy Veszprém nevű helység (Zoborvár mellett) lehetett a szálláshelye. A fiú Lengyelországot a saját országának tekintette. Éktelen haragra gerjedt, amikor kiderült, hogy apja nem őt tekinti elsőszülött fiának, hanem a harmadik feleség fiát, II.Mieszkót. 1018 körül katonáival visszatért szülőföldjére. II.Miszkó nagy barátsággal fogadta, de Beszprim híveket szerezve elkergeti öccsét. Maga ül a trónra, de népszerűsége elillan. Új fejedelemként szolgaialázattal adja át a lengyel királyság hatalmi szimbólumait II.Konrád német császárnak. A kincsek másolatát a krakkói dóm őrzi. Beszprimet megölik honfitársai. Judit 62 évesen hal meg.




                                                                   „ILONA" (986-1026)




Apja: Géza fejedelem

Anyja: Sarolta

Születési sorrend: 2. lánygyermek

Életrajz: Neve kétséges. Már kiskorától talpraesett, játékos természetű. Betanított sólymokat röptet a vadászatokon és szeret lovagolni a Bakonyban. Mindemellett buzgón tanulta a veszprémvölgyi bazilita

apácák leckéit, a szövőkeretekkel is megbarátkozott, ahogy illett. 15 éves, mikor István bátyja már megkoronázott király, apja Géza már öt éve halott. Sámuel bolgár cár a fia számára kéri meg és kapja meg Ilona kezét Istvántól. Nagy létszámú fegyveres kísérettel indul Bulgária macedóniai központjába a cári székhelyre Ohridba. A vőlegény Radomir herceg már középkorú, s már jó ideje első ágyasa egy görög származású rabszolganője, aki ekkorra már több gyermeket is szül neki. A bolgár-magyar házasságkötés magyarázata: a római pápa még mindig reménykedik abban, hogy Bulgária hátat fordít a görög kereszténységnek, és a római egyházhoz csatlakozik. Sámuel cár erre nem hajlandó. Ilona csak a női kíséretével vigasztalódhatott az idegen környezetben. A pár öt évig él együtt, 1008-ban Radomir elűzi Ilonát, miközben az már gyermekét várja. Az ok valószínű az lehetett, hogy Ajtony legyőzése után a magyarok nem siettek a bolgárok segítségére katonai sereggel. Ilona hazatér Magyarországra. István bátyjától birtokokat kap, itt szüli meg fiát, Deljánt (görögül Petrosz Deleanoszt). 1014 júliusában II.Baszileiosz (Bolgárölő) bizánci császár megsemmisítő erővel tört a bolgár cár  seregeire. 15 ezer hadifoglyot vakíttatott meg felhevített kardokkal. A nyomorultakat egy-egy félszeműnek meghagyott társuk vezette százas csoportokban a megszégyenített Sámuel elé. A bolgáruralkodó szívrohamot kapott és szörnyethalt. Bolgárölő 1018-ban ünnepi pompával bevonul Ohridba. A fejedelmi család tagjait rabláncra fűzve hurcoltatta a konstantinápolyi palotához. István csapatai itt a bizánci oldalon harcoltak, bár István párját ritkító erkölcsi emelkedettséggel megkímélte a legyőzötteket,  csak ereklyéket hozott magával. Ilona fia később elszökve a magyar fővárosból Bulgáriában eljutott Morovosig (ma Branizova) illetve Belgrádig, és felrázta a bolgár népet. Mindez már Ilona halála után történt. 1041-ben 28 évesen csatában halt meg. Mások szerint Szalonikiben megvakították. Ilona 40 évesen halt meg.




                                                                      GIZELLA (991-?)




Apja: Géza fejedelem

Anyja: Sarolta

Születési sorrend: 3. lánygyermek

Életrajz: Neve kétséges, a Gizella (=udvarhölgy, túsz), vagy a Gizlati, Kesla (=hirtelenszőke, kese) szóból. A már felserdült lányt egy velencei krónikás világszépnek írja le, és anyjára is ezt mondták. Elsőként vitorlázott nyugatra a magyar királylányok közül. Király bátyja az akkori szokások szerint ügynökökkel nyomoztatott a velencei dózse udvarában. Gizellát II.Pietro Orseolo fiának, Ottone Orseolonak szánta. Feltűnést kelthetett Európában ez a szövetség, Velence ekkor már gazdag állam. A Kárpát medence népét ekkor még némileg barbárnak tekintették. A közös érdek ekkor főleg a dalmát-horvát tengerparti területhez és a magyar ezüsthöz kötődött. Még egy erős érv: a közös ellenség: II.Henrik német-római császár. Gizella és Ottone esküvője a Canal Grande partján álló Orseolo-palota és a Szent Márkusnak, a város patrónusának szentelt templom volt. Valószínű Mária mennybemenetelének napjával, augusztus 15-ével kezdődhetett. E napon a dózse aranyozott, virágokkal ékesített gályára szállva gyűrűjét a tengerbe vetette. Így jegyezte el magát és a várost a szerencsével, messze űzve a gonoszt, a félig ember félig bika vízi szörnyet Bucentorát. Nagyszabású lakomával, több napos ünnepségsorozattal zárult az esküvő. Gizella két gyermeket szült. 1011-ben fiút, aki a Pietro Orseolo nevet kapja, majd lány születik: Froizza. Ottone 31. dózseként 1009-ben ülhetett trónra. Egyúttal Adria püspöke is lett. Kitűnő kereskedelmi érzéke volt, Velencéhez csatolt jelentős szigeteket, hadjáratot vezetett a horvátok ellen Záráért. 16 évig uralkodott. 1026-ban II.Konrád császár támogatásával felkelést robbantanak ki ellene ellenfelei (a Granedigo és a Flabianoco família) és diktátorsággal, korrupcióval vádolták. Megrohamozták a palotát és levágták az uralkodó szakállát (megszégyenítették ezzel). Tíz évi száműzetésre ítélték. Előbb Isztriában rejtőzött, majd többször is próbált visszatérni. 1031-benhalt meg Konstantinápolyban. Gizella és gyermekei szerencsésen hazatérhettek. A serdülő Péter Imre herceggel együtt nevelkedett. Anya és lánya Veszprémbe költözött, Froizza kezét az idős Albert osztrák határgróf kérte meg. A beteg István királynak a gyász keserűsége (Imre halála) mellett intézkednie kellett utódról a trónon. Így került szóba Vazul megvakíttatása után nőágon Péter. 1038-ban István halála után Gizella, Gellért püspök és a tanács döntött amellett, hogy Péter legyen a király, mert királyi méltóságra csak hívő katolikus emelkedhet.



                                                                       SAROLTA (997-1053)




Apja: Géza fejedelem

Anyja: Sarolta

Születési sorrend: 4. lánygyermek

Életrajz: Feltűnést kelthetett az udvarban, hogy István a legkisebb testvérét nem külországba irányítja, hanem az itthoni dúsgazdag ifjúnak Aba Sámuelnek szánja feleségül. A házasság ezúttal belpolitikai célokat szolgált. A párt 1005-ben eskette össze Sebestyén esztergomi érsek. Nagy tisztesség érte a honfoglaláskori, de nem igazán türk-magyar eredetű famíliát. Annak idején még a kazár birodalom elkötelezettjeként, a nagykagán kívánságára valószínű a kazárokkal együtt tértek a zsidó hitre, ezzel egyensúlyoztak a kereszténység és az iszlám szorításában. Gézának nagy híve volt Pata, Aba Sámuel egyik felmenője. Sámuel áttér a keresztény hitre. A házasságból az első gyermek egy fiú, akinek neve nem ismert, Abúj várában született. Az örömhírt lovas futár hozta Esztergomba. Ezután még két fiú következett, a gyerekek anyjuk mellett nevelődtek. A házassággal Aba Sámuel országos hivatalhoz jutott, ő lett a király udvarispánja, a nádor, ami a XI.századtól a király utáni második ember. A család Esztergomba, a királyi udvarba költözött. Aba Sámuelt 1041-ben választották királlyá. 1041 karácsony és 1044 júliusa közt uralkodik. Ekkor azonban III.Henrik német-római császár katonai erővel fordult ellen, s a ménfői csatában újra Orseolo Pétert segítette a magyar trónra. Aba Sámuel a csatában vesztette életét, megölték az olasz és német páncélos zsoldosok. Holttestét egy kis falu templomába temették, majd átszállították a sári (abasári) monostorba, a Mátra aljába. A nép azt beszélte, hogy ruhája a koporsóban el nem rohadt, és sebei a sírba behegedtek (Képes Krónika).1067-ben a Borsod megyei Százon Aba Sámuel egyik fia Péter alapított apátságot. Fennmaradt az egyik alapítólevél is. Később az Abafik apjuk holttestét a debrői altemplomban helyzeték örök nyugalomra. Sarolta a férje halálakor 47 éves volt.




                                                                     ADELHAID (1040-1062)




Apja: I.András

Anyja: Anasztázia, Jaroszláv orosz nagyfejedelem lánya

Születési sorrend: 1. lánygyermek

Életrajz: Szt. István Vazul megvakítása után a fiait száműzte. Jaroszláv kijevi udvarában találtak menedéket. Levente holtáig pogány maradt, András keresztény lett. Magas termetű férfi lehetett, erről vall tihanyi sírjában a bencés altemplomban található csontmaradványa. Uralkodása alatt született a tihanyi alapítólevél. Adelhaidot görög szertartás szerint keresztelték. 1046-ban az Orseolo Péter ellen szervezkedő főurak hazahívták Kijevből a hercegeket, mentsék meg István keresztény örökségét. András apósa segítségével érkezett a Vereckei hágón át Újvárra. A hercegek legyőzték Pétert, és még abban az évben Székesfehérváron királlyá választották és megkoronázták. A német császár azonban Péter elűzése miatt 1051-ben az országra támadt, ezért András már 1048-ban hazahívja öccsét Bélát is Lengyelországból. Béla kitűnő hadvezérnek bizonyult. Adelhaid az esztergomi udvar szellemes és vidám kedvence lett. Értette az orosz, görög, latin, magyar nyelvet. Neveléséről bizánci műveltségű anyja gondoskodott. Művelt és házias lett. Érdekelték a várak, templomok. 1055-ben a cseh-morva herceg az olmützi Psemysl Vratiszláv kért bebocsátást András királytól. Vratiszláv ragaszkodott görögkeleti hitéhez, míg bátyja az 1055-ben trónra lépett II.Spitihnyev a bajorokhoz kötődő latin  szertartás kérlelhetetlen híveként üldözte az óhitűeket, így testvérét is. A prágai király bosszúból börtönbe zárta öccse várandós feleségét, majd mégis útjára engedte. Az asszony belehalt a menekülés gyötrelmeibe. A krónikaírók szerint Adelhaid igen szép, sok kérővel körbevett hercegnő volt. Vratiszláv állítólag halálosan beleszeretett. A magyar hercegnő szerelme is kölcsönös volt. A férfi annyira elérzékenyült, hogy szerelemvirágot, kék liliomot szedett csokorba menyasszonyának, s ezt Kristóf a krónikás szerzetes külön megáldotta. Prágában Spitihnyev bosszútól tartott, ezért inkább maga hívta vissza a házaspárt, átadva nekik a morvai hercegséget. A rövid, hat évig tartó házasságuk során négy gyermekkel ajándékozták meg egymást, közülük egyikből király, másikból királyné lett. Adelhaidnak szokatlan lehetett a morva udvar mosolytalansága. 1061-ben a házaspár együtt foglalta el a német császár hozzájárulásával a prágai nagyfejedelemséget, uralkodván a cseh és morva hercegségek felett, ez nagy öröm volt számukra. 1062-ben Adelhaid meghalt. Vratiszláv új feleséget választott, két újabb gyermeke is született. 1085 április végén a mainzi zsinaton élete nagy vágya teljesült: a német-római császár királlyá koronázta. Idősebb fia viszont fellázadt ellene, és kétezer hívével menekült Magyarországra. László király befogadta, de később összebékítette apát és fiát. Az idős Vratiszláv 59 évesen még bölényvadászaton lovagolt. Hajtás közben leesett a lóról és az akkor szerzett sérüléseitől 1092 január 14-én meghalt. Vysehradon (Prága mellett) az általa épített templomban temetik el.




                                                                       ZSÓFIA (1041-1095)




Apja: I.Béla

Anyja: Rixa, I. Mieszkó lengyel király lánya

Születési sorrend: 1. lánygyermek

Életrajz: Anyja nyolc gyermeket nevelt. Apja a hatalomvágyó Béla herceg bátyja, András király hívására tért haza, hogy segítsen visszaverni a német betörést. Bélát vakmerő viadalai és győztes harcai miatt a lengyel fejedelmi udvar Bölény névvel illette. A krónikák szerint magas, kopasz és barna bőrű volt. Ekkoriban azonban már a latinos keresztény hitet vallotta és 1048-ban eleget tett bátyja hívásának. A két testvér közt azonban viszály támadt. IV.Henrik régtől figyeli a belharcokat. 1058-ban békítő delegációt küldött az esztergomi várba Eberrad püspök és weimari Wilhelm őrgróf vezetésével. Zsófia anyja hasonmása volt: aranyhajú, belső világa nyitott és sugárzó. Derűs és kíváncsi. Hétévesen érkezett szüleivel Lengyelországból Esztergom Duna-parti várába. 1060-ban kitört a belháború a két testvér közt. Henrik András király oldalára német, cseh zsoldosokat vezényelt a két főparancsnok vezetésével. A győztes Béla herceg a mosoni gyepűkapuig, a végvárig üldözte a menekülő sereget. Közöttükvolt a lováról lezuhanó súlyosan sérült András király is, ő a bakonyi erdő rengetegében álló zirci várban halt meg. Bélát 1068-ban koronázták meg hívei Székesfehérváron. Nem állt bosszút András hívein. A táborban, ahol a német és cseh foglyokat őrizték, találkozott a király weimari Vilmossal, a németek hősével. Béla fia, Géza kis herceg el volt ragadtatva Vilmos viharos bátorságától, csiszolt harcművészetétől.  Barátja akart lenni, s apját kérte, bocsássa teljes feltétel nélküli szabadulásra. Beköltöztette a vár egyik szobájába. Így eshetett meg, hogy Zsófia 17 évesen beleszeretett a harcosba, aki karcsú volt és hosszú hajat viselt, mint a többi előkelő férfi. A király nem tiltakozott, talán a németekkel való békekötést látta felvillanni a házasság nyomán. A vőlegény tartománya egész Thüringiára, Meissenre kiterjedt. Azonban váratlanul meghalt udvarában. Zsófia siratva gyászolta. Szokatlan gyorsasággal jelentkezett a volt vőlegény unokaöccse Ulrik, isztriai és krajnai határgróf. Maga kérte meg Zsófia kezét. Béla beleegyezett, bár utóbb kiderült, hogy Ulrik tekintélye kisebb a reméltnél. Nyolc évet töltöttek együtt, mígnem Ulrik is meghalt. Zsófia később eltemette apját is, majd ugyanabban az évben anyját is. Az 1043-ban született Magnus a szász nemzetiségű arisztokrácia tagja volt, a Német-római Birodalom nobilise. Anyja Olaf norvég király lánya, apja Ordulf szász hercegi uralkodó. Nagybátyjának, a dán és norvég királynak a nevét kapta szellemi örökségként - Magnus, vagyis hatalmas. 1071 március 28-án lett Szászország uralkodója. Még trónörökösként bejárta Szászország és Thüringia főnemesi udvarait, s így ismerkedett meg Zsófiával. Még ebben az évben feleségül kéri. Közös életük boldog volt, de az esküvőt nyomban nehéz megpróbáltatások követték. Zsófia a legnehezebb időkben is bátor volt, mindenben támogatta férjét. IV.Henrik néhány nappal az esküvő után börtönbe vetette Magnust, és több mint két évig fogva tartotta. Ha lemondott volna Szászországról, úgy kiszabadult volna. 1074-ben a szász felkelők nyitották ki börtönét. 1076 nyarán Magnusék újrakezdték a harcot, hozzá csatlakoztak a birodalmi hatalomtól függetlenedni akaró német főurak. Itt találkoztak újra a magyarok és a németek, ugyanis I.Szent László is a német ellenkirály lányát (Adelhaidot) vette felségül. Zsófia 1095 június 18-án halt meg. Szászországi váruk kolostorában, Lüneburgban temetik el. Magnus 1106 augusztus 25-én Artlenburgban, ám utolsó kívánsága szerint felesége mellé temetik. Wulfhild lányuk a bajor Fekete Henrik herceg hitvese lett, Eilika hercegnő pedig anhalti Ottóhoz ment férjhez.




                                                                         ILONA (1049-1098)




Apja: I.Béla

Anyja: Rixa

Születési sorrend: 2. lánygyermek

Életrajz: Ilona apja 1063-as halálos dömösi szerencsétlensége után lett Zvonjimir (Demeter) horvátbán felesége 14 évesen. A Lépa szó szépet jelent horvátul, férje adta neki ezt a nevet, és 1078-ban kelt okiratában a legdicsőségesebb Heléna királynénak nevezi. Hozományként a Dráva és a Száva közti területet kapta bátyjaitól, Gézától és Lászlótól. Férje 1075 előtt az adriai tengermellék egyik leghatalmasabb főura volt. Karrierje a híres Kresimir Péter oldalán kezdődött, majd 1074-ben IV.Kresimir Horvátország és Dalmácia uralkodója meghal, s vele a dinasztia is. 1075-ben a választó nemesség közfelkiáltással Zvonjimirt ülteti a fejedelmi székbe. Az uralkodó első célja volt a velenceiek elűzése Dalmáciából. A két ország (magyar és horvát) egymásra volt utalva. Horvátország tengeri kijárat és nyugati kapcsolat, Magyarország pedig képes volt a dalmát-horvát tömb katonai védelmére, gazdasági megerősítésére. Zvonjimir és Ilona együtt fogadta 1076 októberében Spalatóban (Splitben) Gebizo pápai legátust. A pápa vele küldte el az uralkodói jelképeket: koronát, jogart, kardot és zászlót. Király és királyné ült trónra. Pápai hűbérként évi adót fizettek a Szentszéknek. A házaspárnak sajnos nem született gyermeke, pedig mindent megpróbáltak, ami a korban lehetséges volt. Zvonjimir 1089-es halála előtt megerősítette jogaikban a jadvai apácákat. Latin imádsággal búcsúzott a földi élettől és feleségére hagyta a kormányzást. Ilona gyermektelensége a magyar külpolitika számára is gondot okozott. A helyi főúri csoportok között azonnal megindult a harc a trónért. Az özvegy testvéréhez, László királyhoz fordult segítségért, aki nehezen, de 1091 tavaszától júliusig hadjáratot vezet ellenük. A horvát trónon Ilona marad 1091-ig, majd László Álmos hercegre bízza a felügyeletet. Ilona ekkor bátyja udvarában telepedett le, és annak korán elhalt feleségét igyekezett protokolláris teendők ellátásában pótolni. 1038-ban halt meg.




                                                                       EUFÉMIA (1055-1111)




Apja: I.Béla

Anyja: Rixa

Születési sorrend: 3. lánygyermek

Életrajz: Olmütz Morvaország egyik felének fővárosa volt 1073-tól. Az Árpád-háziakkal szoros rokonságban álló Csehország és Morva nagyura Moraviát két öccse között osztotta meg. Konrád herceg kapta a nyugati zónát, Brünn városával, I. (Szép Ottó) a keleti, a Dunától a Jablunkai hágóig terjedő tartományt, ennek volt székhelye a morva menti Olmütz. Ottó 1067-ben lerohanja Magyarországon a trencsényi vár vidékét. Magyarországnak biztosítania kellett a belső békét és a határokat. Így lesz Eufémia Szép Ottó, a morva herceg felesége. Eufémia a házasságkötés idején már 18 éves volt. Külsejéről nagyon keveset tudni. Öt gyermeket szült. Az első lány volt, a Bohuslava nevet kapta. Majd Szvatopluk, aki felnövekedvén előbb olmützi herceg lett, majd cseh herceg is. A harmadik gyermek szintén lány, Boleslava. A negyedik II.Fekete Ottó néven volt olmützi herceg, majd brünni uralkodó, tehát teljes Morvaország feje. Az ötödik gyermek neve pedig Brzetiszlo. Eufémiának nehéz sors jutott: minden gyermeke korábban halt meg, mint ő. Férje is megelőzte: 1087 június 9-én halt meg. Az asszony ekkor 32 éves. 1087-1090-ig önállóan vezeti a kormányt a kanjzik (tanácsurak) meglepő egyetértésével. Nem feledkezett el hűbéruráról sem, a német-római császárról Konrádról. Amikor  Eufémia fiait az ellenfelek ki akarták zárni a morvaországi trón örökléséből, a magyar király sereggel indult a cseh-morva határra. Ezen a nyáron viszont László már beteg volt, és 1095 július 29-én meghalt. Eufémia 1111-ben halt meg, férje Szép Ottó mellé temetik a hradisi István-templom temetőjében.  158 év múlva a zárdai templomba kerültek. 1432-ben husziták dúlták fel sírjukat. Ekkor rendelte el Konrád olmützi püspök, hogy csontjaikat a székesegyházban helyezzék örök nyugalomra. 1617-ig Szent Vencel oltára alatt feküdtek külön kriptában, majd ugyanebben az évben a templom mellék kápolnája lett végső nyughelyük.





                                                                    „SZÉPA" (1062-1120)




Apja: I.Béla király

Anyja: Rixa

Születési sorrend: 4. lánygyermek

Életrajz: Fénylő esküvőt tartottak a Magyar Királyságban 1084 húsvétján. Feltehetően a Szent Ágoston aszketikus szabályai szerint működő francia kanonokrend új apátsági templomában, Bozókon. A német ősöktől származó, nagyon gazdag, Magyarországon már harmadik generációt képviselő Hont-Pázmány nembeli Lambert vette feleségül az árva Szépát. Szent László és neje Adelhaid vett részt az esküvőn. A házaspár a bozóki családi monostornak, amelynek berendezéséhez, felépítéséhez jelentősen hozzájárult László király is, külön szeretettel viselték gondját. Lambert grófnak mintegy negyven birtoka volt, falvakkal, gazdasági épületekkel együtt, seregnyi szolgával. Kitűnően gazdálkodtak. A házasságból két fiú született: Miklós és Beny. A házaspárból az asszony volt a fiatalabb, mégis ő kerül korábban koporsóba a bozóki templom oltára alá. Lambert fontos diplomáciai feladatokat végzett öregkorában is. 1123-ban lejárt Magyarország ötéves fegyverszünete Velencével, és a következő év nyarán e fontos nemzetközi ügyben II.István királyi sereggel vonult Dalmáciába. A végzet istennői túl hosszú élettel sújtották Lambertet. Megélte, amikor apósát, I.Bélát halálos szerencsétlenség érte, amikor a Salamon hívására érkezett betörő német császári haderő ellen harcolt. Géza hercegből király lett. Majd  Szt László, Könyves Kálmán, II.István , Vak Béla következett a trónon - Lambert sok királyt szolgált. Lambert tragédiája: Vak Béla uralkodását trónkövetelő nehezíti. Könyves Kálmán második felségének, az orosz Eufémiának fia, Borisz támadt a király ellen. Kálmán hűtlenség miatt taszította el második feleségét (Az Árpád-házban több ilyen eset nem fordult elő), az asszony 1114-ben , Kijevben szülte meg Boriszt, akit Kálmán nem ismert el fiának . Béla és Borisz közt a döntő összecsapás a Sajóparton zajlott. A király a döntő ütközet előtt választ követelt minden fő-emberétől, hogy Borisz fattyú e. Mindenkit megöletett a helyszínen, aki nem minősítette fattyúnak a trónkövetelőt, vagy habozott. A már süket Lambertet is így ölték meg, tölgyfából faragott kemény székkel verték szét a fejét. Testvére volt a gyilkosa, aki most mindentől félt. Miklós fiát is megölték. Főúri kíséretének megmaradt tagjai hazavitték testét a bozóki kriptába a felesége mellé.




                                                                        LEA (1080-1114)




Apja: Szent László

Anyja: Adelhaid német hercegnő

Születési sorrend: 1. lánygyermek

Életrajz: A XI. század legvégén a magyar vezető réteg politikai érdeklődéssel fordult Oroszország felé. A kunok 1091-ben az Al-Dunánál törtek be Magyarországra. László szétverte a seregeiket, de azt gyanította, hogy Vaszilko (kis ruszfejedelem) bíztatta fel őket a Magyarország elleni támadásra. A közepes termetű, de erős alkatú, pici orrú szakállas orosz vezér halálra riadva a tőle 2000 versztre táborozó kunoktól üzenetet küldött számukra. Inkább támadják meg Magyarországot. Azt hitte, hogy így elkerülheti országát a vész. A hadjárat békekötéssel ért véget. A magyar uralkodó biztosítékként Lea hercegnőt ajánlotta fel II.Szvjatopolk kijevi nagyherceg fiának, Jaroszlávnak. Lea a szó legszorosabb értelmében dermetté vált az első tél és a hosszú, sötét éjszakák hidegétől. A helyi erkölcs normái szerint háromréteges ruhát kellett hordania, mint más pravoszláv úrasszonyoknak, s e fölött pópák őrködtek. 1099-ben II.Szvjatopolk kijevi nagyherceg Szt László halála után Magyarországra, Kálmán királyhoz küldte fiát, Jaroszlavot rokoni követségbe. Vele jött Lea is. Szvjatopolk ugyanis megtámadta a magyar határ mentén regnáló halicsi urat, Voldart. A magyar király sógori kötelességének tartotta, hogy nyolcezer harcosa élén átkeljen a vereckei hadi és kalmárúton, könnyű és biztos győzelmet remélve. Premysl vára alá érkeztek. Ekkor azonban számos orosz kisfejedelem sietett Voldar segítségére. Siralmas kijevi-magyar vereség a végeredmény. A vereség egyik oka az volt, hogy a kijevi harcosok, köztük Lea férje, túl korán távoztak a harcmezőről, cserbenhagyva a magyar csapatokat. Jaroszláv később nem jutott fel a legmagasabb trónra. Lea 1114-ben halt meg, és özvegy férje még abban az évben házastársnak szerezte a novgorodi I.Msztyiszláv fejedelem lányát.




                                                                      PIROSKA (1084-1133)




Apja: Szent László

Anyja: Adelhaid                       
Születési sorrend: 2. lánygyermek

Életrajz: Niketasz Akominatusz XII.századi bizánci történetíró legendás elbeszélése szerint Konstantin régi fórumának nyugati diadalkapuján a messzi múltban két női alakot ábrázoló ércszobor állott. Az egyiket az író korában „magyar nő"-nek nevezték, a másikat „bizánci nő"-nek. S amikor 1167-ben Mánuel császár a Magyarország elleni utolsó hadjáratát indította el, ledőlt a bizánci nő szobra, a másik sértetlenül állt a talapzatán. A babonás császár ijedten rendelte el, hogy azonnal állítsák vissza a lezuhant szobrot, a magyar nőt pedig taszítsák le a helyéről. A velencei San Marco-bazilika főoltárának háta mögött egy aranytól, drágakövektől és gyöngyöktől kirakott remekmű található, az ún. Pala d'Oro. Az egyik zománcozott lapján egy bizánci császárné alakja tűnik elénk, tarka, zománcozott palástban, kezében királyi pálca, fején aranyozott fehér korona, körülötte világoskék fénykoszorú, amely az arany háttérből élesen kiválik. Az alak két oldalán görög felírás: 'Eiréne császárné, a XII.századi magyar hercegnő, Szent László leánya képe'. Az Aranyszarvöböl isztanbuli oldalán, a bazilika szelíd halmán, a nyugati fal mentén verde anticóból, zöldesfekete alapszínű, sötét és világos foltos márványból faragott óriási szarkofág áll. Négy oldalán egy-egy kereszttel. Ebben pihent a császárné, míg hamvait meg nem bolygatták. A görögség, a keleti kereszténység augusztus huszonharmadikán máig is megtartja a császárné hivatalos emléknapját, az ünneplők tüzes virágokkal hintik a templom padlózatát. Piroska ötesztendősen lett árva. Apja, László király halála előtt a gyermeket az általa kijelölt trónutódra, Kálmánra bízta. Könyves Kálmán udvara csodálatos hely volt egy érdeklődő, nyíltszívű lánynak. Kálmán Piroska mellé is tudós embereket rendelt, így a lány műveltsége a bizánci nők szintjét is elérte. Piroska lett a világ első női történetírója is. 1097-ben Kálmán király újra megnősült. Feleségül I.Róger szicíliai normann gróf huszonkét éves lányát, Buzillát hozta udvarába. Piroska ekkor már kilencéves volt. Hét esztendőt töltött az udvarban nagybátyja latinos műveltségű feleségével a veszprémi királyi várpalotában. 1103-ban I.Komnénosz Alexiosz (Elek) társcsászári rangú János fia számára kérte feleségül Kálmántól Piroskát. Egy év múlva Piroskát Konstantinápolyban mediterrán hévvel ünneplő tömeg várta. A férj alacsony termetű, barnás bőrszínű, fekete hajú, derűs szemű, vonzó férfi volt. Termete talán nem olyan tekintélyes, mégis a Kalo (szép) jelzőt kapta alattvalóitól. Belső kitűnőségeinek, nyílt jellemének szólt. Piroska szép volt és okos, és ezzel ugyancsak meglepte sógornőjét a történész Annát, aki úgy vélte, a nőhöz kötődik minden rossz tulajdonság. Szerencsére a császári férj nem vallotta kora felfogását a női nem alsóbbrendűségéről. FELESÉGÉT NEM TULAJDONÁ-NAK,HANEM TÁRSÁNAK TEKINTETTE. A Balkánon illetékes Bizánc szabad utat nyitott Kálmán dalmáciai hódításához.1105-ben foglalták el újra a magyarok a csodálatos Adria-parti Zárát. A bizánci  fél sem járt rosszul.Kálmán nyomatékos felhívására apósa, a szicíliai uralkodó felhagyott Konstantinápoly dél-itáliai tartományainak háborgatásával. A bizánci császárné jogkörét, baszileiáját nagyon világos szabályok szerint gyakorolhatta. Bizonyos korlátok között ugyan, de politikai tényező lehetett. Cselekvőképessége, hatása mégis elsősorban saját személyiségétől függött. Kiemelt feladata, hivatása  volt az egyházi élet támogatása. Piroska őszinte átéléssel gyakorolta a hit védelmezőjének szerepét, át  is tért a keleti görög ortodox hitre. A XII.század híres görög költője, Prodromosz jambusokban méltatta  élete nagy tetteit: a betegek, árvák, özvegyek, öregek számára létrehozott kórházakat, otthonokat. A monostori iskoláknak könyveket adományozott. Megkezdte az általa alapított Pantokrátor-monostor építését, három templomot, főbazilikát terveztetett. Pártolta a művészetet. 1106-ban, az első szülésnél fiúikreket ajándékozott férjének, Eleket és Andronikolt. Királyfiaknak járó méltóságban élték életüket, és váratlanul, egyszerre haltak meg 1141-ben. Az Izsák nevezetű, harmadik trónörökösjelölt sem élt sokáig, végül a negyedik, Mánuel foglalhatta el a császári bársonytrónt. Végül egy fiú és két lány őrizte a szülők emlékét. A császárné 1133 forró nyarán halt meg negyvenkilenc évesen, a szeldzsuk-törökök ellen készülő férje kis-ázsiai katonai táborában, Bythiniában. Környezete szerint váratlanul. Bíborpalástját az apácák egyszerű darócával és szent fátylával cserélte fel. Szerzetesi nevet választott: Xene. Idegen. Talán arra akart utalni, hogy másutt született, idegenben élt? Vagy inkább arra, hogy már idegen számára a föld? Halála után három évvel férje írásban emlékezik meg elhunyt feleségéről.





                                                                       ZSÓFIA (1136-1171)




Apja: Vak Béla

Anyja: Ilona

Születési sorrend: 1. lánygyermek

Életrajz: A Német-római Császárság a XII.század második harmadában zavarodott időket élt. 1125-ben kihalt a szent birodalmi frank dinasztia, s trón birtoklásáért kitört belső harcokban a birodalom két táborra szakadt. A két legnagyobb család, a bajor Welfek és a sváb Staufok keltek harci birokra. A Staufoknak komoly érdeke fűződött ahhoz, hogy Magyarország semleges maradjon ebben a küzde emben. Zsófia hercegnő kezét kérték. Amikor Németországba került, Zsófia a menyasszony nyolcéves volt, Frigyes, a vőlegény kettő. A hivatalos eljegyzést 1139 pünkösdjén, június 11-én nagy pompával,  bolondok táncával, ökrök sütésével ünnepelték. A kislányt azonnal a regensburgi udvarba, anyósához vitték, ahol új hazája szokásaira, a német nyelvre és illemtanra oktatták. Zsófia anyósa különösen irigy  és rossz természetű asszony volt. Ő vette át a szokásos hozományt. Vak Béla a ránk maradt tanúságtételek szerint érzelmes ember volt, gyakran sírt, de ugyanakkor, ha kellett, szinte szélsőségesen kegyetlen is tudott lenni. Elérzékenyülve búcsúzott el akkor még egyetlen kislányától. Jaksch, XIX. századi osztrák kutató a klegenfurti császári és királyi tanulmányi könyvtár egy pergamenkódexében bukkant számos levélfogalmazványra, amelyek többek között a királylány és szülei közötti írásos kapcsolatokról tanúskodnak. Konrád, a vőlegény édesapja rideg természetű, gőgös ember volt. A serdülő Zsófia magányos és boldogtalan volt a regensburgi udvarban, a kíséretében érkezett udvarhölgyek is vele búslakodtak. Az anyósa nem sokkal különben bánt vele, mint egy szolgálóval. Ilyen körülmények között értesült apja haláláról. A magyar trónra bátyja ült, II.Géza. 1145-ben váratlanul meghalt vőlegénye, akit pedig ritka találkozásaik során talán már kezdett megszokni, megismerni. A nagypolitikai helyzet is megváltozott. A magyarok és németek rövid egysége felbomlott, a császáriak elfoglalták Pozsony várát. Zsófia elvágyott a német udvarból, a zavartalan magányt, a megnyugvást kereste. Korának házasságai meglehetősen kiábrándítóak voltak, egyenesen visszataszító tapasztalatokról hallhatott. A hivatalos magányt, a kolostort választotta sorsául. Barátnőivel együtt Enns völgyében, a zord hegyek aljában fekvő admonti bencés kolostor apácazárdájába indult. Maga a hely nem volt túl messze Magyarországtól, és Konrád salzburgi érsek- a magyar család jó barátja - főegyházmegyéjéhez tartozott. Apósa III.Konrád egyáltalán nem ellenezte, hogy kolostorba menjen, de jogos hozományát csak részben adta ki számára, keveset a kolostori eltartás terheihez. Konrád érsek méltatlankodva szemére hányta ezt a császárnak. Mindennek ellenére Zsófia önérzettel és méltósággal utasított vissza minden olyan megjegyzést, ami a császári -királyi német családot korholta volna. II.Géza király, már ekkor tizenöt éves, nemigen tudta elhinni hogy kedves húga jószántából marad Admontban, hanem azt gyanítja, hogy erővel vagy csellel tartják vissza. Kész volt felkerekedni, hogy erővel szabadítsa meg, de tanácsosai lebeszélték: kérje vissza illendőenhúgát. Megállapodtak tehát, hogy maga a királylány nyilatkozzék. Zsófia a kolostort választja. A XII.század fennmaradt magyar magánleveleinek jó része és ékessége Zsófiától való. Az anyjának címzett levelek egyikének ez volt a záró  mondata: „Isten irgalmából Admontban nyertem magamnak országot és hazát."






                                                                   GERTRÚD (1138-1156)




Apja:  II.(Vak) Béla

Anyja: Ilona, szerb hercegnő

Születési sorrend: 2. lánygyermek

Életrajz: Gertrúd életéről nagyon keveset tudunk. Bátyja (II.Géza) III.Misciszláv társaságában eredménytelenül küzdött Oroszország ellen. Gertrúdot tizennyolc évesen adták férjhez, a lengyelek második fővárosa, Krakkó lett a házaspár rezidenciája. Ő volt férje második felesége, jutalom Misciszlávnak a kijevi, oroszországi részvételért, Gézától. Az egymással torzsalkodó hercegek elherdálták, részfejede-lemségekre szabdalták a X-XI. században központosított, egységesen keresztényesített lengyel államot. III.Misciszláv apja lengyel herceg, anyja német származású grófi lány. 1130-ban született, és apja halála után övé lett Nagy-Lengyelország, a nyugati peremvidék. 1145-ben alaposan összeveszett birtokaik felosztásánál Ulászló bátyjával, az ő pártján az öccsei sorakoztak fel, akiknek Misciszláv szállást és földet adott. 1173-ban Krakkó fejedelme lett. De a krakkói nemesség megbuktatta, fia is ellene fordult, végleg detronizálták. Fegyveresekkel akarta visszaszerezni a hatalmat, ám Wosgaránál az 1195-ös ütközetben megsebesült, csak egy közkatonának köszönhette, hogy ellenfelei el nem fogták. Unokaöccsével, Leskóval alkudozni kezdett. Megígérte neki, hogy örökbe fogadja, s lovaggá üti. A korábban lázadó főurak egy év múlva, 1201-ben újra elűzték őt, de csel útján megint csak visszahelyezte magát. Leskót  nem nevezte ki trónörökösnek, de átengedte neki az egyik részfejedelemséget, Kujáviát. Mint Krakkó ura halt meg Kalisban, 1202-ben. Sok-sok évvel élte túl az Árpád-házi királylányt, akinek rövid életében kevés öröm juthatott.




                                                                     ERZSÉBET (1149-1190)



Apja: II.Géza

Anyja: Fruzsina

Születési sorrend: 1. lánygyermek

Életrajz: az országot kettős-bizánci és német-külpolitikai és katonai fenyegetettségben kormányozta sikeresen II.Géza, hiszen Magyarországot tekintélyes középhatalmi szintre emelte. A Német Birodalom időszakos semlegesítésére katonai segítséget is ígért Barbarossa (Rőtszakállú) I.Frigyes német-római császárnak. Az egyezséget házassággal is megerősítették. A császár legközelebbi bizalmasát és titoknokát, Dániel prágai püspököt küldte Magyarországra leánykérőbe. Géza legidősebb lányát, az akkor nyolcéves Erzsébetet kérte feleségül a császár hűbérese, II.Ulászló cseh király fia, Frigyes herceg számára. 1157-ben Erzsébet kislány volt még. Eljegyzett menyasszonyként azonban akor udvari szokása szerint jövendő hazájába, Csehországba kísérték, neveltetése ott folytatódott.Az esküvőre Erzsébet tizenkét éves korában került sor, a kislányt az altenburgi várból díszkövetség vitte Olmützbe. Erzsébet apósa II.Ulászló cseh király volt. Az anyós osztrák őrgróf lánya. Az esztergomi hercegnő, ahogy illett, gazdag ruhatárral érkezett. Cseh Frigyes sok időt töltött a regensburgi birodalmi udvarban, viszonylag ritkán találkozott a prágai királyi udvarban élő feleségével. Az évek során hat gyermekük született. Csak az első volt fiú, ő azonban még apja életében meghalt. A lányok német előkelőségek asszonyai lettek. Az első gyermek, a fiú születésekor Cseh Frigyes úton volt: Barbarossát kísérte 1160-ban Milánóba, hogy közreműködjön a III.Sándor pápával való békítésben. hűsége miatt kapta meg Prága és a hozzá tartozó terület hercegségét. Erzsébet magányosan élt, és erős, önálló asszony lett. Ura 1184-ben éppen a császár kíséretében Mainzban volt, amikor a prágai nagyurak fegyveres felkelést szítottak ellene. Sokallták az adót. Erzsébet maga is kardot ragadott, és híveivel, udvari kíséretével, a vár fegyvereseivel verte le a lázadást.






                                                                       ODOLA (1153-1174)




Apja: II.Géza

Anyja: Fruzsina

Születési sorrend: 2. lánygyermek

Életrajz: Az ő életéről is keveset tudunk. Még a nevét is rejtelmes, középkori, ősi fogantatásúnak véljük. A Halász-féle német-magyar szótárban megtaláljuk a régies német változatokat: Od-o,annyi mint delejes erő. Odal, ősi birtok. Odo, ez a középkori eredetű személynév mai Ottó nevünk rokona. 1164-ben Szvatopluk herceggel, II.Ulászló cseh fejedelem fiával jegyezték el. Ekkor már két éve halott  II.Géza, a lány édesapja, és 1162 júniusában III.Istvánt (Odola bátyja) ültette trónra a főméltóságok egy csoportja. Egy másik érdekszövetség néhány hónap leteltével elűzte, s helyébe László herceget, majd IV.Istvánt ültette. Majd újra III.Istvánt, ő némileg tovább ült a trónon. És ez szerencse volt az országnak, mert a bizánci császár, a hódításra mindig kész Mánuel átkelt a Dunán, hogy megsarcolja Magyarországot. Ekkor, 1064-ben lépett színre Odola, immár mint cseh hercegasszony, özvegy édesanyjával, Fruzsinával együtt. III.István seregét a Fruzsina hívására II.Ulászló király által vezetett cseh csapatok erősítik. Odola apósának jelentős politikai szerepe volt. Nem került sor a magyar-bizánci összecsapásra, I.Mánuel a cseh király közvetítésével békét kötött III.Istvánnal. 1164 márciusában Barbarossa Frigyes is újra III.Istvánt támogatta a magyar trónon. Pauler történész szerint az egész ügyben jelentős szerepe volt a pénznek is. A III.Istvánt jogtalanul támadó IV.István hívei évi háromezer márka ezüst apanázst ajánlottak fel Barbarossának, míg III.István ékesszóló követei évi ötezret ígértek. A Morvaországgal egyesített Csehország a Német-római Birodalom hűbéreseként meglehetősen tág belpolitikai mozgástérrel rendelkezett. Odola és férje, Szvatopluk sohasem került trónra, Ulászló, apósuk, atyjuk, mindkettőjüket túlélte. Rendkívül népszerű uralkodó volt, kívülbelül egyszerű, közvetlenül ember.




                                                                      ILONA (1158-1199)




Apja: II.Géza

Anyja: Fruzsina

Születési sorrend: 3. lánygyermek

Életrajz: A nagy kísérettel, lóháton érkező tizenhat esztendős Ilonát apósa és anyósa várta 1174 pünkösd havában Bécsben, a tíz éve épített birodalmi hercegi palota előtt, virág-és fénykoszorúkkal. A fenyőágakkal, szalagokkal ékesített díszkapu alatt Jasomirgott II.Henrik osztrák birodalmi herceg, valamint Theodora hercegnő, Mánuel bizánci császár unokahúga, a vőlegény anyja állt, és várta a menyasszonyt. A vőlegény, az ifjú Lipót őrgróf, még jobban megtisztelte jövendőbelijét: egynapi járóföldre ment az érkező elé. A megkoronázott magyar király III.Béla (Ilona bátyja) ellen eközben saját öccse, Géza herceg lépett fel trónkövetelőként. A fogságba vetett Gézát hívei éppen Ilona bécsi esküvőjének idején szöktették meg, és vitték Bécsbe. Béla hadjárattal válaszolt, és újra elfogatta, börtönbe vetette öccsét. De a helyzetből következően ez a hadjárat Bécs ellen is irányult, feszültté vált a viszony két ország között. Az öreg Jasomirgott halála után, 1178-ban Ilona férje, V.Lipót maga is hadjáratot indított sógora ellen, a magyar-német kapcsolat csak kilenc év múltán állt helyre. Ilonának három gyermeke született, két fiú s egy lány. Férje gyakori és hosszú távollétei alatt viselte a kormányzás, a gazdálkodás felelőségét is. Lipót az apja halála után, 1177 februárjában megkapta Barbarossától az osztrák hercegséget, és újabb háborúkat indított. A harmadik keresztes hadjáratnak Oroszlánszívű Richárd francia király volt a főszereplője. A német és magyar lovagok is csatlakoztak a harchoz. A német keresztesek, miután elvesztették vezetőjüket, nem játszottak említésre méltó szerepet: Sváb Frigyes meghalt 1191-ben. Lipót, aki ettől kezdve a német egységek vezére lett, összekülönbözött Oroszlánszívű Richárddal, amikor Akko elfoglalásakor Lipót zászlaját eltávolíttatta. Az angol király (nevével ellentétben) követve az első keresztes háborúk hagyományát az Akkóban ejtett foglyokat, köztük a nőket és gyermekeket is, lekaszaboltatta. Végül fegyverszünet: Akko keresztény maradt, Jeruzsálem a szultáné. 1192 októberében az angol Richárd is hazaindult. Hajóját útközben a vihar Aquileia partjára vetette, ám a francia király nem engedte földjén áthaladni. Richárd szélnek eresztette katonáit , és kereskedőruhát öltve, egyedül vágott neki az útnak, hogy Németországon keresztül hazatérjen Angliába. Azonban leggyűlöltebb ellenségének, Lipótnak a székhelyén, Bécs erdburgi külvárosában felismerték, és az uralkodó herceg parancsára letartóztatták. A közeli dürsteini várba csukták, majd Henrik császár trifelsi erődítményében, végül Wormsban tartották szigorú felügyelet alatt. A német tartományi fejedelmek közbenjárása nyomán csak 1194 februárjában bocsátották szabadon. Búcsúzóul Henrik előbb hódolatra kényszerítette, majd százötvenezer ezüstmárka megfizetésére is kötelezte. III.Celesztin pápa azonban a Szentföldön történtekért kiközösítette Lipótot, aki csak  halála előtt tudta megszerezni a salzburgi érsektől a felmentvényt. 1196-ban, lóhátról lezuhanva, a  keresztes vitézek köpenyében halt meg a sok hadjáratot viselt osztrák uralkodó. Ilona három évvel élte  túl férjét. Mindkettejüket a mai Rábafüzessel szemben lévő heiligenkreuzi zárdában temették el.




                                                                         MARGIT (1161-1205)




Apja: II.Géza

Anyja: Fruzsina

Születési sorrend: 4. lánygyermek

Életrajz: Apja halála után született 1161. május 31-én. Özvegy édesanyja házasította ki. Férje, András somogyvári ispán kivételesen művelt és gáláns férfi volt, feltehetően kapcsolatban állt a Franciaországból hazánkba érkezett vallon hospesekkel és a birtokán élő délfrancia szerzetesekkel. Somogyvár  Szent László 1091-es oklevele szerint Magyarország egyik legelőkelőbb városa volt. Margit hercegnő és András életének zavartalansága csak 1186-ig tartott, majd baljósra fordult. III.Béla az uralkodó (Margit bátyja), börtönbe vetette trónjára fegyverrel támadó öccsét. III.Béla volt a XII. század legjelentősebb magyar királya. Két évvel fiatalabb, trónkövetelőként fellépő öccse (Géza) anyjukat is maga mögött tudhatta. Fruzsina, a nyolc gyermeket felnevelő özvegy királyné szembeszállt koronás fiával. Béla az ország nyugalma érdekében 1186-ban elfogatta anyját is, és a bizánci-magyar al-dunai határon a barancsi katonai várbörtönbe záratta, majd száműzte a Közel-Keletre. András felesége, Margit kísérte el, fegyveres páncélosok védték őket az úton. Margit az egyetlen fiát (Andronikuszt) a férjére bízta. A jeruzsálemi apácazárdába igyekeztek lóháton és hajón. A bátor lány önfeláldozással gondoskodott idős anyjáról. Fruzsina a Getsemánéban halt meg. Holttestét visszahozták Magyarországra, a székesfehérvári templomban temették el. Margit hazatért. III.Béla fiát, a népszerű trónörököst, Endrét, 1198 márciusában már a főemberek széles tábora, a kialakult hercegi udvar vette körül, akik között ott találjuk András bánt is. Margit és András, a hűséges házaspár már aligha vehette ki részét a reformokból. Elhalálozásuk pontos idejét nem ismerjük.




                                                                    MARGIT (1174-1228)




Apja: III.Béla

Anyja: Antiochiai Chatillon Ágnes francia származású hercegnő (bizánci nevén Anna)

Születési sorrend: 1. lánygyermek

Életrajz: 1174-ben született az esztergomi várban. Gyermekkorában tanult meg magyarul, görögül, gyakorolta a latint. Kilencéves volt, mikor édesanyja meghalt. Két esztendő elteltével oltár elé vezették Bizáncban. A már egyszer szerencsétlenül megházasodott és megözvegyült II.Angelosz (Angyal) Izsák, a középkorú kostantinápolyi király lett a férje. Margitot már egyszer elígérték ez előtt az esküvő előtt. Apja egy évvel korábban VIII.Ottokár stíriai herceggel jegyezte el, ám csakhamar meggondolta magát. Vérmesebb, messzebbre tekintő politikai elképzelései lettek. A konstantinápolyi nagy császári palotában rendezett, görög szertartású mennyegzőn aranypalástos férje a legkiválóbb és legbecsesebb nőnek nevezte. Jelen volt Béla király, az apa, illetve második felesége, VII.Lajos francia király lánya, szintén Margit. Béla - lánya hozományaként - visszaadta az egyébként állandóan vitatott határterületeket a Dél-Duna mentén, azokat, amelyeket a magyarok nemrégen hódítottak meg. Poétikus ünnepi lakodalmi  verset szavalt el Nikétasz Khóniatész császári titkár, tartományi helytartó, irodalomtudós, teológus, és költő. Különös törvény volt ekkor érvényben Bizáncban. Angelosz parancsára a házasságkötés teljes  költségét adók formájában a birodalom lakosainak kellett megtéríteniük a palota javára. Izsáknak és Margitnak egy fiúgyermeke született. Időtöltésként kínálkozott még az udvar hölgyei és a császárné számára is az izgalmas udvari cselszövések követése. Így aztán hamar kiderült az is, hogy Izsák császár a kicsapongásairól volt hírhedett. Hazudozott, barátait, partnereit becsapta, kifosztotta, tönkretette. Példátlan gátlástalansággal árulta el saját birodalmát, amikor pénzért összejátszott az iszlám térség előretörő uralkodójával, Szaladin egyiptomi és szíriai szultánnal. Átadta neki Barbarossa keresztes hadjáratának titkait is. Saját elsőszülött fia, Alexiosz leplezte le és záratta börtönbe, ahol megvakították, és hirtelen halállal 1204-ben halt meg. Werner történész szerint Margit Izsák udvarában kora legkiválóbb és legkecsesebb szépségévé fejlődött. 1195-ben megvakított s trónvesztes férje mellett maradt, és fogságát is megosztotta vele. 1203-ban szabadult ki, és 1204 februárjában, harmincéves érett szépségként vette fel a gyászfátylat. Ugyanebben az évben támadták meg, fosztották ki a keresztes lovagok Konstantinápolyt, a birodalom hanyatlása végéhez közeledett. A spanyolok, németek, franciák, itáliai hadfiak osztották fel egymás között a birodalmat, a kisebb államokat a fővárosban székelő Latin Császárságnak rendelték alá. A keresztes hadak főparancsnokának a jeruzsálemi király fivérét, Bonifác Montferrat őrgrófot választották. Az öregedő hadvezér 1204. április 13-án érkezett a lángoló rom





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 127
Tegnapi: 85
Heti: 127
Havi: 2 342
Össz.: 337 575

Látogatottság növelés
Oldal: Árpádházi lányok
Isten hozott az oldalamra !!! - © 2008 - 2017 - szekelymagyar.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: kik a székelyek röviden - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »