Isten hozott az oldalamra !!!

''Szállj szent turul! Ó, szállj, szállj szent turul, fent a magyar égen, hozd el távoli fiaidnak a várva várt feltámadást!'' Majorváry Szabó Sándor

Rovásemlékek a magyarok őshazájából

és átmeneti szállásaik területéről

- A hunok rovásemlékei. A belső-ázsiai hun írás-maradványok a Bajkál-tó és a Léna-folyó vidékéről, a Jenyiszeji vidékéről, a Mongol Köztársaság területéről, az Altaj-hegység vidékéről, Kelet-Turkesztánból (beleértve Dunhuangot is), Kirgízia-Kazakisztán területéről valamint Fergana, az Alaj-hegység és Észak-Toharisztán vidékéről került elő. Hogy az európai hunok ismerték az írást, arról Priszkosz rhétor tudósít, aki említi Attila leveleit és azt, hogy megbízottjaik is feljegyzett lajstromokból olvasták fel a rómaiakhoz szökött hunok neveit. A VI. században élt Ménander Protektortól megtudjuk, hogy a bizánci császár a türk követektől szkíta írással írt levelet kapott, amelyet tolmácsok segítségével olvasott el ("miután a király [Jusztinosz császár] a tolmácsok segítségével a szkíta írást elolvasta, szívesen bocsátá maga elé a követséget").

Hunok írásjelei

Az első belső-ázsiai rovásemlék Hszincsiangból, a Góbi-sivatag peremvidékéről került elő a Kr.előtti 2000. évben, a Hszia kínai dinasztia idejéből két un. kerekszúr sírból. A sírokban europid szőke hajú emberek feküdtek varrt nadrágban, tehénbőr saruval és nemezsapkával. A fatáblákon található - még publikálatlan - írás a kínai szakemberek szerint "tielő, illetve hun" jellegű. Abagántól 8 k m-re tetőcserepeken kerültek elő hun felíratok a Kr. előtti 100 körüli időből. A Nojon Uula-i Dzsurámt-völgyből; csi-festéses csészék alján voltak hun rovásfeliratok. Csoibalszan aimag területén levő Baruun Döröö helység hun várából szintén tetőcserepeken voltak hun rovásfeliratok. A mongol Natcogdorju Sh. Mongólia különböző területeiről előkerült írások alapján 13 olyan hsziungu írásjelet közöl, amelyek azonosak a magyar írásjelekkel.

Az ősi magyar íráshoz igen közel álló írás-emlékek a Hun Birodalom Altaj-vidéki központjából származnak: az Uruzgan közeléből előkerült írásos kövön a "jabuga" (jobbágy?) szó olvasható; a baktriai Tocsi-völgyi sírfeliratok ligatúrái olyanok, amilyenek a Kárpát-medencében is előfordulnak. Kizil mellett egy manicheus falfestményen puha ecsettel ősi türk írásos szöveg olvasható. A már említett mongóliai Nojon Uulából (Noin Ulából) folyamatosan sok írásmaradvány került elő.

- A "szkíta-magyar" rovásírás. A Kr. előtti V-III. századból Alma-Atától 45 km-nyire a Tien-san lejtőinél Isszik területéről 45 halomsír került elő. Az egyik sírban egy szaka (szkíta) harcost találtak, akinek süvegét, csizmáját állatábrázolásos aranylemezek borították. Az egyik ezüstcsészén 26 jelet tartalmazó szöveg került elő, amelyet a szakemberek olyan "hun írásnak" határoztak, amelyben 14 türk jel is előfordul. A jelek közül 7 a nagyszentmiklósi kincsen is megtalálható. A szkíta-magyar rovásíráshoz tartozó minden bizonnyal a Kárpát-medencében készült balta került elő az itáliai campagnai mezőn. Ehhez hasonló leletet találtak Radocsányban is.

- Az "ótörök" (türk) írásrendszer kialakulása a Kr. előtti VIII-VII. századig vezethető vissza. A Kr.utáni VI. századi Kínai Évkönyvek bizonysága szerint "a türkök szerződés végett fára véstek jeleket "; ez azt jelenti, hogy a türköknek a kínaiakéhoz hasonló írásuk nem volt, a kínai források "türk és hun írástechnikáról" árulkodnak. Az eddig ismert belső-ázsiai rovásírásos emlékek száma ma már 250 fölötti. Az ismert és megfejtett türk rovásírások zöme a VI-VIII. századok közötti időre datálható. Mongólia területéről már hosszabb papír- vagy bőr alapra festett szövegek is származnak.

A Horezm területén levő Koy-Krylgan-Kala-i palotaromok területéről cserépedényeken olyan mássalhangzós szöveg olvasható, amelyen a magyar "hombár"-szó is szerepel. 658-753 közötti időből Top-Kalából származik halotti hamvvederen talált írás, amelyen többek között a "kangar" és a "szabir" szavak olvashatók ki. Az Altaj-Szaján vidéken a legismertebb írás-maradványok Szulek és Morosova városok közeléből kerültek ki; ezeket többen "szkíta" rovásemlékeknek tartják. Egyik nyilazó vadász- és szarvasjelenet szövegének magyar megfejtése Szabó Árpád olvasatában: "Ő visz, űz, jó e nyilad, sok tinó nyilazz. Sivítson friss íj, itt is". Sok rovásszöveggel teleírt "szarvasos kő" került elő az V. századból a karaszuki és a tagáji kultúra területéről. Ezek a felíratok már minden lényeges jegyükben azonosak a magyarországi írásemlékekkel. Az Altaj-vidéki Uibatból és Tsirkovból származó köveken a "tengri", a "gyöngy", a "teremtő", az "ég", a "kurgán",a "tárkány" szavak és a méltóságnevek ("sád", "tarkány", "tardos", "tegin") olvashatók. Az Ihe hösütüi felíratok tartalmilag egészítik ki Tonjukuk, Köl tegin és Bilge kagán igen hosszú szövegű emléktábláit. A Türk Kánság idejéből Mongólia területéről igen sok írás-lelőhelyünk van, pl. Köli csor, Ong, Tajhir, Tez, Terh, Ömnö Gobi, Arhangaj, Bulgan, Hovd, Bat sirét, Gobi Altaj, Bajan Hongur, Arhangaj stb. A Szine uszui ujgur rovásfeliratban ott találjuk a kazár nevet "qasar" formában. Ulánbátor közelében levő Bugat város közeléből táncoló alakok festménye mellet ősi írásszövegek kerültek elő; különösen hosszú írásos szöveg származik a Tajhír-szikla oldaláról. Az Ar-Arkasu-hegység egyik völgyében levő Szudzsi-dombról ujgur írás származik, ahol már a tamgák (összevont családjegyek) is megjelennek. Mongóliában 1995-ben a rovásemlékekről összefoglaló munka jelent meg Tovuudordzsin Szandzsmiátiv tollából; a mongóliai írásjelek és a magyar írásjelek között 13 ugyanazon formában jelenik meg.

A türk rovásfeliratok legnagyobbikát az orhoni felíratok alkotják. A keleti türkök 630-ban Elteris kagán és kormányzója Tonjukuk vezetésével felszabadultak a kínai uralom alól. Elteris 691-ben bekövetkezett halála után, fia Bilge kagán uralkodott, kinek fő támasza öccse, Kül tegin volt. Tonjukuk halála után 720 táján állították Tonjukuk emlékoszlopát az Orhon mellékfolyója, a Tola partján; Kül tegin 731-ben és Bilge kagán 734-ben bekövetkezett halála után pedig a két 2,5 méter magas emlékoszlopot ugyanott emeltek. Mindhárom emlékoszlop négy falát felírat borítja; Tonjukukén csak türk rovásírás, Kül tegin és Bilge kagán emlékoszlopának az egyik oldalán kínai felírat is olvasható ugyanazzal a szöveggel, amely a többi oldalon török nyelvű írással van felvésve. E 38 betűs rovásírás fejlett rendszerről tanúskodik.

V-VI. századból származó fára, bőrre és papírra rótt tohár, szogd és ótörök feliratokat Stein Aurél talált Hotanban és Dunhuangban. Egyik igen értékes darab az a türk írással írt könyv, amely Belső-Ázsia hitvilágával foglalkozik - ezek a leletek is bizonyítják, hogy a türköknek "írása" és nem "rovásírása" volt. A Kínai Évkönyvek 20 szien-pi nyelven írt könyvnek emlékét őrzik. Ugyancsak kínai feljegyzésekből tudjuk, hogy T'o-po türk kagán 572-ben követei útján buddhista szent könyveket kért a kínai C'i császártól, amelyeket le is fordítottak a "türkök nyelvére". Ezt bizonyítja az Aranyszájú Szent János is aki leírja, hogy "a szkíták (a hunok) lefordították a Szentírást saját nyelvükre".

- Levédia és Etelköz rovásos emlékei. Az elmúlt évtizedekben nagy mértékben megszaporodtak a kelet-európai "ősi magyar jellegű írást" tartalmazó régészeti leletek, amelyeknek segítségével térben és időben össze tudjuk kapcsolni a belső-ázsiai és a Kárpát-medencei írásleleteket. Nagy részük nincs még tudományosan publikálva. A - többnyire orosz - szerző e feliratokat "kazár", "besenyő", "szabír" vagy "protobolgár" írásoknak határozza. A Kaukázus északi lejtőinél levő Karacsajevszk-i írás átmenetet képez a belső-ázsiai és a magyar szövegek között. "Szabir" munkának tekinthető a Talasz-völgyi négy oldalán teleírt rovásbot. Az Eliszta várostól 15 kilométerre levő Ermen Tolga helységből marhakoponyán találtak írásjegyeket. Szmolenszkből kazár írásnak határozott gránittömbök kerültek elő. A Szarkel-i kazár erődítmény tégláiba már rövidítéses szöveget karcoltak bele. A Don völgyében levő Novocserkaszból két rovásfeliratos cserépkulacs származik; a rajta levő rovásjegyek megegyeznek a Majackoje Gorogyiscséből (a majaki erődből) származó krétatömbbe vésett 30 írásjellel. Rovásszövegek származnak a Humara-i várból téglákon és marhakoponyákon. A Don-vidék legjelentősebb rovásemléke Dimitrijevszkből származik., ahol az írást pálcikákra vésték fel. E területről M.I. Artamonov még sok "kazár" és "besenyő" rovásemléket gyűjtött össze.

Rovásfelirat a turkesztáni Talasz-völgyből

Rovásírás-emlékek a Kárpát-medencéből és szomszédságából

- A Tatárlakai-i ősi írás. Az erdélyi Tatárlakán 1961-ben N. Vlassa kolozsvári régész hamuval telt gödör fenekén 26 agyagszobrocskát, két kőfigurát, egy tengeri kagylóból készített karperecet, két rajzos agyagtáblácskát és egy "képírásos" korongot talált. A mintegy 6500 éves korong helyi agyagból készült és a jelek bekarcolása után került kiégetésre. A korongot egy függőleges és egy vízszintes átló négy mezőre osztja, minden mezőben képek láthatók. A korong 4 képjele közül 6 az ősi magyar írás jeleivel megegyezik. Megemlíthető a Tatárlakától 20 kilométerre levő Tordos, ahol Torma Zsófia 1875-ben írásos agyagkorongocskákat és cserépdarabokat talált. A közel 4500 évesnek határozott leleteken ékírás jellegű képírásos és zömében lineáris, azaz vonal-írásos jelek találhatók. Hasonló leletek kerültek elő Balkánról Karanovóban, Sitovóban, Vincán és Gardiscinában. A leletekkel több neves kutató foglalkozott; csak annyit sikerült megállapítani, hogy a karcolatok olyan őslakosságtól vagy ide került idegenektől származnak, akiknek krétai-mezopotámiai kapcsolataik voltak.

- A nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratai. A Torontál megyei Nagyszentmiklóson 1799-ben Nákó Kristóf udvarán, az Aranka-patak partján veremásás közben Vuin Néra jobbágyasszony 23 darab különböző formájú aranyedényt talált; a leletegyüttes egy férfi- és egy női fejedelmi készletből áll. Gazdagságáról "Attila kincsének" nevezték. Előbb kereskedők vásárolták meg, majd Ferenc császár parancsára Ausztria tette rá kezét. A VIII-IX. századinak - mások szerint V. századinak - határozott edények több, mint a felén - a "női készleten" - rovásfelirat van. A leleten háromféle rovásemlék található; egy görög betűs görög nyelvű, egy görög betűs nem görög nyelvű és egy türk rovásírásos felírat. A feliratok megfejtésével sokan foglalkoztak; egyértelmű olvasatuk máig sincs. A hun, "ősmagyar" esetleg besenyő szövegben sok magyar szó is előfordul ("anya", "Isten", "áldja", "Ilona", "kenéz", "pecsenyég" stb.). Forrai Sándor szerint a 24 féle jelnek 68%-a "magyar".

- Hun és avar rovásemlékek a Kárpát-medencében és környékén. 1909-ben Ladánybenén III-V. századi szarmata-hunnak határozott sírból cserépedényeken égetés előtt belekarcolt belső-ázsiai írásjegyek kerültek elő. A Szeged-Nagyszéksós-i hun kincslelet csatján és szíjvégein ligatúrás belső-ázsiai írásjelek találhatók. A Kárpát-medence környékéről hun- és avar korinak határozott rovásemlékek a következők: a karinthiai Gail-völgy-i sziklákon, Enns vidékén cserepeken, Oberflachban ezüstkanálon, Heidenheimben avar szíjvégen, Dobrudzsában cserepeken, a romániai Avarkapun köcsögön, továbbá Konstancából, Murfatlarból, Madarából, Aboba-Pliskából és az ausztriai Negauból stb. Sajátos helyet foglal el rovásírásos emlékeink között a svájci Val d'Anniviers-ből - az Anniviardok völgyéből - származó rovásemlékek. E svájci völgybe menekült hunok (vagy kalandozó magyar) elzárva környezetüktől szinte a máig megtartották kultúrájukat. Fischer Károly Antal 1896-ban Zürichben megjelent könyvében közli e völgy lakóinál máig élő családjegyeit (tamgáit), amelyek alkotó betűi azonosak az ősi magyar írás jegyeivel. Ezután egy forgatócsoport járt e völgyben Kiszely István vezetésével és egy 500 éves gerendára vésett rovásszöveget örökített meg, amelyet Forrai Sándor, Laczkovics András, Szörényi Levente és Szabó Árpád fejtettek meg. A szövegben 22 rovásjegy szerepel, ezekből a ligatúrák (rövidítések) száma 8.

Avar kori rovásemlékek közül jelentős a VII. századinak határozott jánoshidai és alattyáni tűtartó, a szentesi csontlemez, és a környei íjlemez. A IX. századi sopronkőhidai sótartón 3 és a battonyai avar gyűrűn 12 jel olvasható a következő megfejtéssel: "Dénes bég a kéb nép ura". A közelmúltban nagy publicitást nyert az 1983-ban Szarvason talált VIII. századi avar tűtartó, amelyen 58 türk és "magyar" jel olvasható Vékony Gábor következő olvasatában: "Üngür démon ellen legyen itt ez a vas. E tű szúrja át a démont, tű, tű, aki a rosszat elvarrod. Aki elbontasz, egybeöltögetsz. Üngür démon, ne egyen meg engemet, űzd, emészd el őt Istenem!". Ezen olvasatból az avarok magyar nyelve nyert bizonyítást.

Szarvasi avar tűtartó

- Kunnak határozott és más Árpád-kori - esetleg XIV. századi - rovásemlékek kerültek elő Kiskunkerekegyházáról, Deszkről, Esztergomból, Székesfehérvárról, Hódmezővásárhelyről és Mezőberényről.

- "Magyar" és úgynevezett "székely-magyar" írás-rovásemlékek. Régebben "székely" rovásírásról beszéltek, mert az emlékek nagyobbrészt Erdély területéről kerültek elő, mára már az egész Kárpát-medencéből ismerünk ősi írásunkat bizonyító leleteket. A Kárpát-medence ma más országhoz tartozó népei irigyelve a magyarság ősi kultúráját sok írásemléket megsemmisítettek (legyalulták a tászoktetői sziklafeliratot, szétverték a körmöcbányai relikviákat stb.).

I. Epigráfiai (kőfeliratú vagy kővésetű és falra vésett) nyelvemlékeink a következő lelőhelyekről származnak: Bodrog-Alsóbűből X. századi agyagfúvóka származik "fúnák" olvasattal. Pécsett kőbe vésett címerpajzsot találtak 1232-ből rövidítéses rendszerben a következő olvasattal: "Aba szentjei vagyunk, aki Eszter, Anna, Erzsébet". Vargyas község alszegi templom-maradványaiból származó keresztelőmedencén "Mihály" kezdetű, még meg nem fejtett hosszabb szöveg olvasható. 1370-ből származik egy kassai kő "Kassai Jakab" megfejtéssel. A pomázi Lugi-dűlőben "Szent Rókus" feliratos követ találtak. 1400-ra teszik a szsékelydályai templomban levő 9 méter hosszú és 9-22 cm magas hosszú feliratot. A Székelyderzs-i 1431-ből származó gótikus ablaknyílásban "Miklós kántor papatya" szöveget olvashatjuk. A Hont megyei Felsőszemeréden az 1482-es évszám után az építő "Kürako János mester" nevét látjuk. Az erdélyi Homoródkarácsonfán egy XIII. század végi templom tornyán olvashatjuk: a "Homoródkarácsonfalviak mind ők, hun-székely írások" szöveget; ugyaninnen rótt betűs személynevet tartalmazó lőportartó szaru is került elő. A Küküllö megyei Bonyháról 1327-ből faragott felírásos kő származik. A gelencei katolikus templom 1497-ből való felirata: "Pál pap". A székelydályai 1400-as évek végére keltezett református templom 9 méter hosszú felíratának olvasata éppúgy folyamatban van, mint az aranyosszentmihályfalvi hosszú szöveg. 1501-ből Csíkszentmártonból másolatban maradt fenn a katolikus templomban talált szöveg: "Úrnak születéstől fogván írnak ezerötszázegy esztendőbe Mátyás, János, Estyán Kovács csináltak Mátyásmester, Gergelymester csinálták". A dálnoki református templomból 1526-ból származik két soros okkerfestékkel írt falszöveg. A kilyéni unitárius templomban vakolatba karcolt rovásjegyek láthatók. 1515-ben a Konstaninápolyba utazó magyar küldöttség egyik tagja, Székely Tamás az "Elcsi Hán" (Követek Szállása) istállójának egyik külső márványkövére háromsoros fontos történeti eseményt tartalmazó írást karcolt. A berekeresztúri református templom XVI. század falában három bevésett szöveg olvasható. A XVII. század végi aranyosszentmihályi református templomból is került elő ősi írás-maradvány. A rugonfalvi templom falába 1658-ban, az erdőszentgyörgyi templom tornyába az 1730-as években és a csíkszentmihályi templom falára 1797-ben véstek ősi betűinkkel szöveget. A Csík-megyei Ditrótól 12 kilométernyire 1500 méter tengerszint fölötti magasságban Tászoktetőn Kémenes Antal nyolc hosszú rovott szöveget mentett meg az utókornak.

II. Paleográfia (az írások) sorába tartozó és más (fémbe karcolt, botra és falra festett) rovásemlékek a Kárpát-medencéből. Amíg az egyszerű emberek továbbra is bicsakkal és vésővel a kezükben rótták-vésték a szövegeket, addig az értelmiségiek a tollat forgatva írták az ősi magyar írás, a "rovásírás" jegyeit. Ez utóbbi írások -múlékony anyaguk miatt - javarészt elvesztek. Az ősi írás Telegdi János Rudimentája (1598) után megváltozott, minden esetben leírták a magánhangzókat és a merev, zárt formájú írásjelek a könnyed íráshoz igazodva lendületesebbé, kalligrafikussá váltak. Az eredeti formák torzultak; a papír már nem kényszeríttette az írót arra, hogy kevés jeggyel sok értelmet fejezzen ki, ezért eltűntek a rövidítések és a vonzatok - a ligatúrák.

Telegdi János féle székely-magyar rovásírás

Homokmégy-Halomról X. századi csontborítású tegezszájon került elő rótt szöveg. Szabadbattyánból honfoglalás kori - vagy korábbi - bronz övcsaton a következő szöveg olvasható: "Szabolcs s ők is avatják, jó lovon így". A Kalocsa melletti Halom lelőhelyről származik egy honfoglaló csont tegezveret "kagánomnak" olvasattal. Esztergomból rovásírásos pecsétgyűrű, a "Kaszás P.M." szöveg olvasható. Hódmezővásárhely-Kenyeresér dűlőből rovásírásos gyűrű származik "Idis nemes kisesek, adjik Isten" szöveggel. A XV. századi Suki Benedek kelyhén is rovásszöveg olvasható. Luigi Fernando Marsigli olasz gróf, hadmérnök 1690-ben egy botot talált, "melyről kiderült, hogy a székelyek névünnepeit tartalmazza rovott betűkkel írva". Marsigli nyolc lapra lemásolta a botra négy sorban írt 150 cm hosszú és 3 cm átmérőjű bot összes betűjét a Bolognai Egyetemi Könyvtár számára, amely bot "a magyar rovásírás korának egyik legfejlettebb rövidítéses írása volt" (Forrai Sándor). A naptár kezdetének ideje az 1200-as évek vége, az 1300-as évek eleje, "a székelyeknek a keresztény hitre való térésének kezdete". A naptáron az állandó ünnepek vannak feltüntetve. A kiírt jelek száma 671 jel, a kihagyott (rövidített) jeleké 243.

A morvaországi Nikolsburg-i (ma: Mikulovo-i) könyvtár egyik 1483-as ősnyomtatványának később kötött borítójának belső oldala őrizte meg az a rovásírásos ábécét, amelyet egy deszkalapról másoltak le. Az 1488-ra keltezett szöveg 35 egyszerű és 15 összetett jelet tartalmaz és azok fölött latin betűs átírásai láthatók. 1516-ból származik egy fa edzőedény rovásszöveggel; ezt az edényt a Székelyudvarhelyi Múzeum őrzi. Az Udvarhely megyei Bögöz község templomában egy 1481-1530 közötti időből származó freskó alatt "Atya Istin" szöveg olvasható.Telegdi János 1598-ban írta rovásírásos tankönyvét, amelyre az összes későbbi tollal írt magyar rovásírásos szövegek alapulnak. A kötetben olvassuk: "Székelyföldön a rovásírást még tanítják az iskolákban...Egyedül ez az írás alkalmas a magyar nyelv lejegyzésére". Szamosközi István Rudolf császár ellen 1604-ben ironikus verset írt In Rudolfum Caesarem címmel, amelyben a korholó kifejezéseket ősi írásunkkal írta le, hogy az osztrákok ne tudják elolvasni. Ez az első rovásjegyekkel írt idegen nyelvű szöveg. Szamosközi István amúgy a frenzei Maurenzia hercegi könyvtárban ősi belső-ázsiai rovásírásokat tanulmányozott.

Miskolczi Csulyák István 1609-ben rovásírásos ábécét jegyzett le. Komáromi Csipkés György emlékkönyvében a következő ősi írásos bejegyzést olvashatjuk: "Elég énnekem az Isten kegyelme, te ismérd meg magadat". Miskolczi Csulyák Gáspár 1654-es szövege így olvasható: "Légy hű mindhalálig és teneked adom az életnek koronáját". További ősi magyar írásemlékeink a Gyulafehérvári Kollégium sáfárjának rovásírásos borjegyzése 1655-ből, az Énlaka-i unitárius templom kazettás mennyezetének felirata: "Egy az Isten. Georgius Musnai diakon 1668" szöveggel. Kájoni János 1673-ban gyűjtött betűsorainak szövege: "Isten dicsőittessék mind örökké! Amen. Napról napra hirdettessék az ő neve. Ámen". Ismerjük Szentiványi Dániel rovásírásos ábécéjét 1678-ból, a "Magyar ábécét" 1680-ból, a kibédi lőportartó szarú feliratát a XVII. századból, a csejdi református templom szemöldökfáján levő szöveget 1681-ből, a szokolmai fakupa szövegét a XVIII. század elejéről, a makfalvai rovásemléket 1624-ből, Otrokocsi Fóris Ferenc rovásírását 1693-ból, a Kapossi Sámuel rovásá-bécéjét 1700-ból, a marosvásárhelyi rovás-ábécét 1702-ből, Bél Máytás rovásemlékeit 1715-ből, a csíkrákosi Bogát-kápolna jeleit 1716-ból, a mezőkeresztesi rovásírásos emlékkövet 1730-ból, Szentkirályi Sámuel betűsorát 1730-ból, Rettegi Iván betűsorait 1740-ből, a nagybányai, a tordai, a kecseméti, a kikunhalasi rovásemlékeket, hiszen a Habsburg elnyomás idejében a magyarok saját írásukkal is magyarságuk ősiségét keresték és igazolták.

                                                                                   (Kiszely István)

FORRAI SÁNDOR


Munkács, 1913. márius 18. - Budapest, 2007. május 25.

A rovásírás tudósa, oktatója és terjesztője. A trianoni békeparancs következtében menekülniük kellett Kárpátaljáról, mert édesapja egymaga negyvenezer aláírást gyűjtött össze a rutének között a visszacsatolás érdekében. Tanulmányait Diósgyőrben és Újpesten végezte. Már korán, a családi otthonban megismerkedett a hazaszeretettel. Édesapja és ő maga is a Turán Szövetség tagja volt, és ekkor került kapcsolatba a magyar őstörténettel és rovásírással. 1935-ben a rendőrségen irodai alkalmazott lett, megtanulta a gyors- és gépírást is. Ekkor vette észre a hasonlóságot a Marsigli által lemásolt rovás botnaptár rövidítései és a gyorsírás között. Felesége, Marika, 1939-ben gyors- és gépíró iskolát alapított, ahol másodállásban szaktárgyakat tanított. Az iskolát 1952-ben államosítottak.
Forrai Sándor számos rendszerező és összehasonlító könyvet írt a rovásírásról. Hatalmas érdeme, hogy elhívatott terjesztője a magyarság ősi írásának. Létrehozott egy rovásírás kiállítás anyagot több mint 120 képből és ábrából. Ez az ország több városában látható volt. Részletes tervet dolgozott ki egy Ópusztaszeren felállítandó, a vérszerződést megörökítő rovásfeliratos emlékműre. Különböző folyóiratokban rendszeresen figyelmeztetett, hogy őstörténetünket meg kell tisztítani a hazugságoktól. Forrai Tanár úr elképzelései alapján szervezte meg a Magyar Rovók és Rovásírók Országos Szövetségét (MAROSZ), Friedrich Klára és Szakács Gábor, akiket Forrai megbízott, hogy folytassák életművét. A MAROSZ Forrai Sándor iránti tiszteletből nevét megváltoztatta "Forrai Sándor Rovásíró Kör"-re. Egész életében azért harcolt, hogy a magyar rovásírást kulturális örökségünk részévé nyilvánítsák. Fáradhatatlanul ostromolta a mindenkori kulturális kormányzatokat, amelyek sajnos közömbösek e nemzeti ügy iránt. Ebben a küzdelemben két évtizedes világtalansága egy pillanatig sem akadályozta.
"Hihetetlen beleérző képességgel oldotta fel a latin és a rovásírás ábécé magánhangzó jelölésbeli feszültségét azzal, hogy elenyésző módosítással, új betűk létrehozása nélkül tette lehetővé a hosszú latin magánhangzók átírását rovásírásra. A rovásírásversenyeken ma már csak ez a 'Forrai ábécé' használható, így a tanulók kikerülhetik a kétféle ábécé szavainak egymástól eltérő helyesírását". (Szakács Gábor)
A jó Isten kegyelméből megtapasztalhatta még életében, hogy munkája nem volt hiábavaló, hiszen a rovásírás fiatalok és idősek körében egyre népszerűbb. Erről tanuskodnak a Kárpát-medencei Rovásírásversenyek.
Amiről talán nem értesült, hogy még az USA-ban is hatással volt a nemzetünk ősi kincseit tisztelőkre. Egy hétvégi magyar iskolában, Passaicon, az egyik tanító a diákjaival együtt tanulta az ősi ábécét. Levelezés formájában gyakoroltak. Csodálatos megfigyelést tett: a magyar helyesírás a külföldön született és élő gyerekeknek igen nehéz, főleg az angol nyelvterületen. Nehezen bírkóznak meg a magyar nyelv sok különleges, az angol ábécében nemlétező, betűjével. Amikor rovásírással írtak, szinte hibátlan volt a fogalmazásuk!!! A latin betűkkel írottak meg hemzsegtek a helyesírási hibáktól. Ezt az ősi írást magyar nyelvünk teremtette! Valóban kötelező tantárgy kellene legyen minden magyarul író és beszélő ember számára.
Érthető tehát, hogy Forrai Tanár úr élete legfontosabb eredményének tartotta az ősi magyar rovásírással való megismerkedését, arról írott könyveit, annak terjesztését, valamint magánéletében három gyermeke tisztességes, jó magyar emberré nevelését.

Forrai Sándor követői Szakács Gábor és Friedrich Klára.

Műveik: Rovásírás játék - nem csak gyermekeknek,  Kőbe vésték, fába rótták,  Pogány imák,  Tatárlakától a bosnyák pramisokig,   Ősök és írások,   Attila ifjúsága,   Kárpát-medencei birtoklevelünk a ROVÁSÍRÁS

Forrai Kör által szervezett Kárpát-medencei Rovásírásversenyeket (erről bőven találnak  anyagot www.rovasirasforrai.hu honlapról.

tatarlakatol_a_bosnyak_piramisokig_friedrich_klara_szakacs_gabor.jpg attila_ifjusaga.jpg kobe_vestek_faba_rottak_friedrich_klara_szakacs_gabor.jpg osok_es_irasok_friedrich_klara_szakacs_gabor.jpg rovasiras_jatek_friedrich_klara_szakacs_gabor.jpg



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 14
Heti: 312
Havi: 57
Össz.: 532 168

Látogatottság növelés
Oldal: Székely-Magyar rovásirás
Isten hozott az oldalamra !!! - © 2008 - 2024 - szekelymagyar.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »