Szent György

ókeresztény eredetű szent, aki a hagyomány szerint Diocletianus császár uralkodása idején szenvedett vértanúhalált. Kultusza már a kora középkorban elterjedt a Közel-Keleten (Egyiptom, Szíria), majd a görögöknél és egész Európában. Anglia és Portugália védőszentjéül választotta. Legendája: legyőzi a sárkányt, kiszabadítja fogságból a királylányt. – A legenda valamennyi európai nép folklórjában ismeretes, ikonográfiai ábrázolása gyakori. Előképe a görög mitológiában Perseus, aki megszabadítja a tengeri szörnytől Andromachét. Szent György tisztelete Mo.-on már Szent István korában jelentkezett. A magyar középkorban virágzó nagy népszerűségét tanúsítja, hogy számos nemzetségi monostor és templom választotta patrónusául. A barokk korban kultusza elhalványodott. Legendaköre nálunk viszonylag töredékesen ismert, néphit és népszokásbeli szerepe azonban nagyon jelentős (→ Szent György napja). (→ még: sárkányölő hős, → Báthori Gábor)

Szent István, István király

a magyarság első uralkodója (970 körül–1038). 1083-ban avatták szentté; mint a pogány magyarok megtérítője és az ország első koronás uralkodója a magyar történelem során mindig nagy tiszteletnek örvendett. Kultusza a nemzeti hagyományokban és a r. k. egyház hagyományaiban rendkívül szerteágazó és gazdag (pl. a szent király koronájának szinte élő személyként való tisztelete, a Szent Jobb ereklyéje stb.). Előfordult céhek patrónusaként is. Bányászok és pénzverők védőszentjükként tisztelték (Felföld). – A folklorisztikus hagyományban azonban feltűnően halványan él az alakja. Bizonyos feltevések szerint az erőteljes hivatalos kultusz ítélte pusztulásra a feltehetően korábban virágzott néphagyományt. Trencséni szlovákok a Kyffhäuser-monda (→ Kyffhäuser-mondatípus) hőseként ismerik. Egy barlang mélyén, serege élén alszik és kellő időre vár, hogy visszatérve felszabadítsa országát és népét. A Temesközben mondatöredéket, a moldvai csángók körében balladaszerű éneket jegyeztek le róla, emléke foszlányai fellelhetők a regölésben is. Szent István nevét helynevekhez és emlékhelyekhez fűződő mondákban emlegetik. Ezek nagyobb része azonban valószínűleg népkönyvek és iskolai olvasókönyvek hatására folklorizálódott újabbkori történet. Az István keresztnév különösen az utóbbi két évszázadban a Szent István kultusz hatására az egyik legnépszerűbb mo.-i keresztnév. Szent István ünnepe (aug. 20.) a szocialista magyar állam alkotmánya kihirdetésének napja (1949), és mint az alkotmány ünnepe az új kenyér megünneplésének is alkalma.

Szent László, I. László (kb. 1040–1095)

Árpádházi király. A népmondák és egyházi legendák legnépszerűbb alakja a magyar szentek közül. Nagyváradi sírjához a néphit számos csodát fűzött s ennek alapján a r. k. egyház 1192-ben szentté avatta. A sírja felett való esküvés perdöntő erővel bírt: a 13. sz.-ból fennmaradt az itt tartott istenítéletek jegyzőkönyvének egy töredéke (Váradi Regestrum). Bátorságot, férfiasságot és vallásos jámborságot ötvöző egyénisége következtében a magyar lovagkor példaképe lett. Erdély védőszentjeként tisztelték, ami valószínűleg összefügg azzal, hogy uralkodása alatt a keleti gyepűvonalat kitolták és megerősítették. Kultusza meg-megújulóan (III. Béla, Nagy Lajos, Zsigmond, I. Mátyás, barokk-kor) századokon át mindig erős volt. A középkori krónikákban és legendáriumokban megmaradt Szent László történetek közül nevezetesebbek: 1. A cserhalmi ütközet. A kunok megfutamodnak, üldözőbe veszi őket. Észreveszi, hogy egy pogány harcos lován egy magyar leányt hurcol magával. Felszólítására a leány magával rántja a kunt a földre. Az ellenfelek birkózni kezdenek. A lány úgy segít Szent Lászlónak, hogy karddal elvágja a kun vitéz Achillesz-inát, majd lenyakazza. Ezután ölébe veszi a kifáradt Szent László fejét és tetvészi, ami korabeli szokás szerint a pihentető kedveskedés jele volt. Ez a monda a középkorban nagyon népszerű lehetett, mert számos falképmaradvány őrzi emlékét. Némelyik részlete pogány–magyar hősepikai részleteket őrzött meg. – 2. Szent László és Salamon párharca a pozsonyi várnál. A párviadal nem történt meg, mivel Salamon két angyalt látott Szent László feje fölött, amint tüzes karddal röpültek és fenyegették az ellenfelet. Hasonló legenda más szenttel kapcsolatban – Szent Jakab, Szent György – is elterjedt. – 3. Az ún. patrocinium-csoda. A székelyek 1345-ben három napos harcban álltak a tatárokkal. Ezalatt az idő alatt Szent László teste eltűnt a kriptából, majd negyednap átizzadva tért meg (Dubnici Krónika, 1479). A bizánci szentek Szent Lászlóhoz hasonlóan városuk segítségére siettek halottaikból feltámadva. – 4. A váci szarvasjelenés (→ templom alapítása). – A népköltészetben máig fennmaradtak Szent László alakjával kapcsolatos természetmagyarázó mondák. A forrásfakasztásról (Nyitra, Debrőd, Torda stb.), és a kun aranyak vagy Szent László pénze (Ny-Erdély, Dunántúl) mondájáról Temesvári Pelbárt, Mátyás király udvari papja emlékezett meg először. A tatárok futás közben pénzt szórtak el, hogy az őket üldöző magyarok rávetve magukat elmaradjanak mögöttük. Az arany Szent László imája folytán kővé változott (→ Tordai-hasadék). A népi gyógyászatban mindmáig ismeretes Szent László füve, (keresztesfű, lat. Gencia Cruciata), amelyről először Beythe János füvészkönyve (1583) emlékezik meg. Göcsejben a kisnemeseket Szent László nemeseinek nevezik. Vele kapcsolatos birtokszerző eredetmondájuk. Felfakadó forrásról vagy sziklában látható nyomokról állítják, hogy Szent László lova patkójának a nyoma, amint egyik szikláról a másikra ugratott (Püspökfürdő, Jászó, Vácszentlászló, Torda). Középkori tiszteletének emlékét őrzi, hogy számos templom választotta patrónusának. Népszerűségének tanúsága valószínűleg az is, hogy a László századok óta leggyakoribb férfikeresztneveink közé tartozik

Szent Margit I. Árpádházi, Szent Margit korábban Boldog Margit (1242-1271)

IV. Béla király leánya. A tatárjárás idején fogant. Apja az országot ért pusztulásért engesztelésül apácának szánta. Már hároméves korában beadták a veszprémi domonkos-rendi apácákhoz, majd a Nyulak szigetén Boldogasszony tiszteletére kolostort építtetvén, odavitték. A szenttéavatás érdekében a halálozást követően felvett jegyzőkönyveket, ill. a legedát figyelembe vették, amely szerint önsanyargatóan élt, szegényesen öltözködött: ahhoz, hogy apja vagy rokonai látogatását fogadhassa, előbb meg kellett foltoztatnia ruháját. Sírjához tömegesen zarándokoltak a betegek gyógyulást remélve. Róla nevezték el a Nyulak szigetét. Szent Margit életéről szóló legenda 1510 elején készült. Ráskai Lea dominikánus apáca másolta le, kultusza azonban csak a múlt században lendült föl, nem utolsósorban a nemzeti romantika hatására, 1943-ban avatták szentté. Alakját a folklór nem ismeri. Szent Margit életéről, a szenttéavatási vallatások jegyzőkönyve alapján Margit rendfőnöke és gyóntatója, Marcellus készítette el az első latin nyelvű legendát, nem sokkal a halálozás után. Erről az 1300-as évek elején készült az első magyar szöveg, amit a 15. sz. első évtizedeiben történt lemásoláskor részben módosítottak, majd erről készültek még további másolatok, ezek közül másolt Ráskai Lea is. - Szent Margit szenttéavatási jegyzőkönyve kiváló néprajzi forrás, a legkorábbi, amely közvetlen részletességgel tudósít a magyar falusiak életéről. (→ még: legenda). - 2. Skóciai Szent Margit (11. sz.), Skócia védőszentje. Feltevés szerint Árpádházi királylány, I. (Szent) István unokája. Mo.-i tisztelete, mind a középkorban, mind az újkorban szórványos volt.

Szent Erzsébet, Árpádházi (nov. 19.) (1207-1231)

II. András király leánya. A r. k. egyháznak Európa-szerte egyik legtiszteltebb női szentje. A legenda szerint már s

zületésekor megjövendölték, hogy thüringiai Lajos őrgróf felesége lesz. Alakjához már életében legendák fűződtek: amikor

az eisenachi szegények számára kötényében kenyeret vitt és ezért felelősségre vonták, a kenyér

darabok rózsává változtak. Egy magárahagyott bélpoklost férje távollétében ágyába fektetett és amikor az megérkezett, a bélpoklos helyett a keresztre feszített Krisztust találták az ágyban. Ez a legenda a népénekekben, búcsújáró énekekben is szerepel. Előadták lakodalomban vagy halotti toron, szegények megvendégeléseként ismert szokás keretében. - Szent Erzsébet említése a gyermekjátékokban a pünkösdölőkben is gyakori. Az énekelt legenda a német folklórban is ismert. Szent Erzsébet alakja és a személyéhez fűzött legendák a középkori francia irodalom kedvelt témái közé tartoztak. Az ártatlanul üldözött nő a legendákon kívül a népköltészet más műfajainak is (mese, monda és ballada) gyakori típusa. Szegények, elhagyottak, kórházak, ispotályok, emberbaráti intézmények választották védőszentül. Nagy volt a kultusza a középkorban Mo.-ra települt felföldi németség körében (Kassa, Körmöcbánya, Besztercebánya patrociniuma). (→ még: legenda, → legendaballada)

Szent Imre herceg legendája

A nemes Imre herceg elõkelõ nemzetségbõl, mint a cédrus a Libanonról, Szent Istvántól, Magyarország elsõ királyától származott, erényekkel nagyon feldíszítve ragyogóan tündökölt. Gyermekkorában gondos felügyelettel nevelték és elõször a grammatika egész tudománya itatta át. Szent István király aztán, akit az atyai szeretet lángja serkentett, fiának, Szent Imrének erkölcstanító könyvet szerkesztett. Ebben õszintén, barátian figyelmeztette és bensõséges szavakkal szólt hozzá. Arra oktatta õt, hogy mindenekelõtt õrizze meg a katolikus hitet, erõsítse az egyházi rendet, a fõpapi méltóságnak rója le tiszteletét, kedvelje a fõembereket s a vitézeket, hozzon igaz ítéletet, minden cselekedetében mutasson türelmet, a vendégeket jóságosan fogadja, s még jóságosabban gyámolítsa, a tanács nélkül semmit se tegyen, az elõdök példája mindig szeme elõtt legyen, sûrûn teljesítse az imádkozás kötelmét, s a kegyességet, irgalmasságot meg a többi erényeket elõrehaladása érdekében éber gonddal megtartsa.

Így Szent Imre megelégedett kevés alvással. Minden éjjel, amikor a többiek már lefeküdtek, õ - mint királyi sarjhoz illik - maga elõtt két gyertyával világított, Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és mindegyik zsoltár végén szíve töredelmével kért bocsánatot. Ezt atyja óvatosan, sõt titokban a fal repedésén keresztül gyakran megfigyelte, de családjából senkinek se akarta tudomására hozni.

Mindezekkel kapcsolatban meg kell fontolnunk, milyen kegyesen, milyen irgalmasan gondoskodott Isten gyengeségünkrõl, mert az igaz élet szabályát nemcsak szóban oktatja nekünk, hanem követésre a szent férfiak életét is - mint egyenes utat - elénk tárja. Senkinek se legyen tehát terhes a szegénység, mivel az Úr választja ki a szegényeket, akirõl azt mondja: "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa". De a gazdagokat se akarja senki az Isten országából kizárni, azokat tudniillik, akik kapzsiság nélkül birtokolják a gazdagságot. Ezért az Úr dicséretére és dicsõségére oly félelmetesen erõsnek írják le a szent egyházat, mint egy tábor jól rendezett csatasorát. Ez az egyház az erények igen nagy kiválóságával tündöklik, és a hívõk igen nagy változatossága veszi körül, hiszen az isteni látogatás a barbár népeknél sem hiányzik, mivel az igét, amelyet az Úr ezernyi nemzedékre adott, már az egész földkerekség befogadta. Pannónia pedig csaknem a mi idõnkben tért meg a hitre. Addig a pogányság rút szertartásai szennyezték, de legkeresztényibb királyának, Istvánnak buzdítására és kiváló érdemei által a hit erényében és az istentisztelet növekedésében elõre haladt.

Egyszer, amikor Szent István király fiával együtt imádkozni jött Szent Márton egyházába, amelyet Pannónia Szent Hegyén alapított és a szerzetesek kiváló közösségével ékesített, a király, ismerve gyermeke jeles érdemeit, azt a tiszteletet adta fiának, amely õt illette. Amikor ugyanis az említett testvérek körmenetet tartva kivonultak a király köszöntésére, tiszteletbõl fiát küldte elõre a köszöntésre. A gyermek Imre pedig eltelve Szentlélekkel, ahogy az isteni kegyelem kinyilatkoztatása mindegyikük érdemeit megismertette vele, kinek-kinek egyenlõtlenül osztotta a csókokat. Az egyiknek ugyanis egyet, a másiknak hármat, egy harmadiknak pedig ötöt, végül egynek hét csókot adott egymás után. Ezt - bár a többiek is észrevették - Szent István király szótlanul megcsodálta, a mise végén azonban bizalmas beszélgetésben gondosan megtudakolta tõle, miért osztotta egyenlõtlenül a csókokat. Szent Imre akkor mindegyikük érdemeit felsorolta atyja elõtt, tudniillik, hogy ki-ki mennyi idõ óta tartott ki a megtartóztatás erényében. Azt mondta, hogy õ ezen megfontolás alapján adott egyeseknek többet, másoknak kevesebb csókot, és állította, hogy akit hétszeres csókkal halmozott el, az szûzi életet élt.

Ó, minden erényt felélesztõ kegyelem, ki természetünk korlátait bõségesen meghaladod, s a mély titkokat kinyilatkoztatod a kicsinyeknek! Te voltál Szent Imre mestere, te adtál neki szabad bepillantást mások rejtett dolgaiba! S ennek a belsõ kinyilatkoztatásnak a megléte pedig így vált ismertté benne.

Szent István néhány nappal azután, hogy a Szent-hegyrõl eltávozott, csupán két kísérõt véve maga mellé, oda visszatért, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban kikémlelte. Miután az éjszakai zsolozsmát befejezték, a többiek nyugovóra tértek, s csak azok maradtak a templomban, akiket Szent Imre elhalmozott csókjaival. Ezek szétoszlottak a templom rejtettebb szögleteibe, Isten színe elõtt a zsoltárokkal virrasztottak. A szent király aztán odament külön-külön mindegyikhez, felfedte elõttük arcát, és az áldás szavaival üdvözölte õket. A királyi felséget mindegyikük a csend megtörésével köszöntötte. Végül a király egy Mór nevû testvérhez ment, akit Szent Imre hétszeres csókkal tüntetett ki, de sem szelíd üdvözléssel, sem a királyi fenyegetés szavaival nem tudott belõle választ kicsikarni. Reggel aztán, amikor a testvérek összegyûltek, a király maga is jelen volt, és hogy Mór testvér lelkét az alázatosság erényében kipróbálja, a nyilvános bûnvallomáskor igen sok olyan dolgot vetett a szemére, mely a szerzetesi élettel ellenkezik. Vádaskodása ellen Mór egyáltalán nem védekezett, hanem alázatosan megállt, s reménykedve menekült Istenhez, aki az emberi lelket vizsgálja. Ekkor aztán megismerte Szent István, hogy fiának szavai megfontoltak voltak. Miután a történteket rendben és a valóságnak megfelelõen elmondta, Mórt dicséretekkel halmozta el, és hogy egy fõpapi szék dísze legyen, kevéssel ezután Pécsett a püspöki méltóságra emelte.

Ezek után pedig Szent Imre korban elõre haladva az erények érdemei által folyton növelte dicsõsége tanújeleit. Ámbár ezeket hiánytalanul ki nem fejthetjük nektek, hogy hanyagsággal ne vádoljanak minket, egynéhányat mégis gondosan elõadunk azok közül, amiket tetteibõl hallottunk.

Megtörtént, hogy mikor egyik éjjel titokban, csupán egyetlen szolgát magához véve imádkozni ment abba az igen õsi és ódon templomba, amit Veszprém városában Krisztus drága vértanújának, Györgynek a tiszteletére építettek, hogy ott imádságba merülve magában azt fontolgassa, milyen még kedvesebb dolgot ajánlhat fel Istennek, hirtelen nagy ragyogással világosság árasztotta el az egész templomot. Isteni hang bent a magasban így szólt: "A legkiválóbb dolog a szüzesség! Lelked és tested szüzességét kívánom tõled. Ezt ajánld fel, ebben a szándékodban tarts ki!" Õ azonban magában nem bízott, hanem mint igaz gyógyszeréhez, a kegyelemhez menekülve mondta: "Uram, Istenem! Világmindenség gondviselõje és az emberi gyengeség segítõje, aki a fejedelmek lelkét összetöröd, aki rettenetesnek mutatkozol a föld uralkodói elõtt, teljesítsd bennem akaratodat, és a káros szenvedélyeket, amik a lélek ellen küzdenek, irgalmasságod hatalmával oltsd ki". Így hát Szent Imre ebben az órában az isteni vigasztalás igéjével megerõsödött, s ezt a titkot magában megõrizte. Annak a szolgának pedig, aki ennél az isteni beszélgetésnél és máskor is legtöbbször egyedül volt jelen, könyörögve megparancsolta, hogy ezt a dolgot haláláig senkinek fel ne tárja. Ezek és erényeinek igen sok jele, amiket lelkének titkos kamrájába zárt, Szent Imrében rejtve voltak, míg végül is eltört az edény, és a kenet illata szétáradt, s mindenki felfedezte.

Amikor atyai rendelkezésbõl nemes, mégpedig királyi nemzetségbõl származó szüzet jegyeztek el Szent Imrével és hoztak hozzá, hogy a két királyi ágból királyi utódok származzanak a jövõre, õ a húsból való népséget - mivel az mulandó - a szüzesség lelki fogadalma mögé helyezte. Testét böjtökkel sanyargatta, lelkét azonban Isten igéjének kenyerével táplálta, nehogy a test incselkedése úrrá legyen rajta, és felesége szüzességét romlatlanul megõrizze.

Ó, milyen csodálatra méltó az ifjú magatartása, mely a könnyek patakjával fojtotta el a szerelem tüzét, és bár lángot hordozott keblében, nem égett meg annak tüzétõl. Hiszen nagy és szinte a halandó természetet felülmúló dolog a test érzékiségét elaltatni, s a vágyat - amit az ifjúkor fáklyái gyújtottak lángra - a lélek erejével kioltani; az érzéki gyönyörök erejét a szellem fáradozásaival megfékezni; élni az emberi nem szokása ellenére; lenézni a hitvestársi vigasztalást; megvetni a gyermekekkel járó gyönyörûséget; és mindazt, ami a jelen életben érték lehet, semmibe venni a jövendõ boldogság reményében. Nagy és - amint mondtam - csodálatos erény ez, és nem méltatlanul igen nagy a jutalom a fáradozás nagyságáért. Nagy ugyan a tisztaságért való küzdelem, de nagyobb a jutalma: ideig-tartó a megtartóztatás, de örökké tartó a visszafizetés. Ezekrõl mondta János a Jelenések könyvében: "Ezek követik a Bárányt, ahová csak megy." Azt gondolom, ez úgy értendõ, hogy elõttük a mennyei udvarban egyetlen hely sincs elzárva és számukra minden isteni hajlék és lakhely feltárul.

De hogy a szüzesség érdeme még fényesebben ragyogjon és még nyilvánvalóbban megérthessük, mennyire Istenhez méltó, fontoljuk meg azt, hogy Urunk és Üdvözítõnk, midõn az emberi nem üdvösségéért testet ölteni méltóztatott, nem mást, mint szûzi méhet választott, hogy megmutassa mily nagyon tetszik neki ez az erény, és hogy a tisztaság értékét mindkét nemmel megértesse. Szûz volt az anyja, s maga is szûz akart maradni: magában a férfiaknak, anyjának pedig a nõi nemnek nyújtotta a szüzesség példáját, hogy ezáltal kimutassa, az Isten boldog és sértetlen teljessége méltóztatott lakni mindkét nemben, hiszen egészen megvolt az anyjában az, ami a fiúban lakozott.

De mihelyt Szent Imre teste elenyészett még ifjú korában, és megkapta örökségét az élõk országában, jegyese bizonyította szûzi életét, és az a bizalmas szolgája sem titkolta tovább, amiket gyakran látott vagy hallott.

Úgy gondolom, azt sem kell mellõzni, hogy mikor egyszer urammal, Álmos herceggel Konstantinápolyban idõztem, a caesareai egyház egy istenfélõ kanonokja, akit a görög császárhoz küldtek, elbeszélte, hogy õ azt olvasta Szent Euszébiosz élettörténetében, hogy ugyanabban az órában, amelyikben Szent Imre meghalt, Szent Euszébiosz, a palesztinai Caesarea érseke, amikor a papsággal és a néppel együtt körmenetben vonult, angyalok kellemes hangját hallotta a magasban. Szívét egészen kitárta Pannónia elsõ királyának, Szent István fiának, Szent Imrének a lelkét látta felfelé vitetni. De ott volt az ördögök sokasága is, mintha valamit még felfedezhetnének benne, hogy ennek a nagy hitvallónak még valami akadályt állíthassanak. És amikor Szent Euszébiosz ezen a látomáson elcsodálkozott, ugyanebben az órában hallotta felülrõl, hogy Szent Imre lelke ujjongással vitetett a mennybe. Ugyanezen a látomás és a kellemes dallam is Szent Euszébiosz imádságára egy esperesnek is megmutatkozott. És mivel csodák szükségesek ott, ahol az emberi gyengeség nehezen tud hinni, halálának harmincadik napján az erények oly nagy jeleivel tündökölt, hogy azoknak, akik a királyi városban tartózkodtak, ahol szent testét eltemették, ez nem a bánat és a gyász, hanem az öröm napja volt. És ekkor már atyját sem a fia halála feletti bánat aggasztotta, hanem öröm árasztotta el egészen az örök élet koronája miatt, amit fia kétségtelenül megkapott.

Kiemelkedõ csodái közül azonban felveszünk még egyet elbeszélésünkbe, amit hitvallójáért késõbb, napjainkban méltóztatott Isten kinyilatkoztatni, ámbár ez és a többi megírásuk nélkül is annyira híres, hogy az ezután születõ és felnövekvõ nemzedék is ismerni fogja ezeket és el fogják mondani fiaiknak.

Volt ugyanis egy Konrád nevû és német nemzetiségû ember, akit bûneinek utálatos terhe annyira nyomasztott, és akkora szégyen ért, hogy szinte bûzlött, mint sírjában a negyednapos halott. De mivel az, aki Lázárt feltámasztotta a testben, naponta támasztja fel a bûnösöket lélekben, az említett bûnöst sem hagyta a bûnök mélységében, hanem hogy megtudja, mekkora nyomorúság övezi, lelki szemeit megnyitotta a töredelem útján. Ez aztán Szent Péter helytartójához, Hildebrandhoz jött, aki akkor a római székben ült. Elkövetett bûneinek sebeit felfedte, és elégtétel kiszabását kérve kereste lelke orvosságát. A pápa azonban eladdig nem hallott bûnei sokaságán elámulva, miután a dolgot megfontolta, a sebet elégtétel kiszabásával nem gyógyította meg. De mégis nehogy reményét vesztve kétségek között hányódjék, tanácsával megerõsítette a bûnöst. Ezért aztán páncélt adott rá, és azt öt vaslánccal körülkötötte, hogy erõsebben tapadjon testéhez. És átnyújtott neki egy levelet, amire gyónását írta, majd viasszal lezárta és saját gyûrûs pecsétjével lepecsételte. Figyelmeztette és buzdította õt, hogy keressen meg minden helyet, ahol szentek nyugszanak, hogy így ott az isteni kegyelem a szentek közbenjárása meglátogassa. Az isteni látogatásnak pedig az lesz a jele, hogy egyszer a láncok elszakadtával a páncél darabokra szakad és a levél semmi írást sem tartalmaz.

Eltávozva tehát ez az ember igen sok szent nyugvóhelyére zarándokolt el. Legutoljára Jeruzsálembe, az Úr sírjához ment, és ott remélt irgalmat attól, aki:

Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.

De az Úr sem mutatta meg rajta erejét az erõs városban, hogy Szent Imre dicséretére és dicsõségére õrizze azt.

Eközben ismertté vált Szent Istvánnak, Pannónia királyának híre. A sírjánál naponként történtek csodák. Zarándokútja végén az elõbb említett férfi Fehérvárra ment, ahol Szent István testét eltemetve tisztelték. És mivel Isten ereje és a kiváló király közbenjárása másokban megnyilvánult a gyakori csodákkal, ezt a férfit pedig páncélja egyre inkább szorította bilincseivel, magában esküvel fogadta, hogy a templomból nem távozik addig, míg az Úr meg nem mutatja rajta, hogy elõtte mennyi érdeme van Szent Istvánnak.

Az történt azonban, hogy amikor a nap hatodik órája volt, ez az ember teste túlságos meggyötrõdéstõl és szíve töredelmétõl a templomban elaludt. Álmában aztán megjelent Szent István, és így szólt hozzá: "Kelj fel, s Isten elõtt ne az én érdemeimben bizakodj, mivel nem vagyok elég ahhoz, hogy érted közbenjárjak. Menj hát fiamnak, Szent Imrének a sírjához, õ legyen a közbenjáród. Õ az, aki szûzi életével tetszett az Istennek, aki nem szennyezte be ruháját, és követi a Bárányt, ahová csak megy. Õ is azok közül való, akik az Isten trónja elõtt új éneket énekelnek, amit senki sem tanulhat meg, csak az, aki szûz. És így még ugyanabban az órában álmából felkelve Szent Imre sírjához sietett, amely ugyanabban a templomban volt. S amikor ott leborulva imádkozott, a bilincsek széttörtek és a páncél hirtelen sok darabra szakadva a földre hullott. A templomban sokan csodálkoztak azon, mitõl volt ekkora vascsörömpölés keltette zaj.

Miután pedig a dologra fény derült, a papság és a nép összegyülekezett, a pápa pecsétjét, amit ez az ember már régóta hordozott, Fábián kancellár, ezen templom igazgatója feltörte, és a levél belseje kitárult, de benne az írás semmi nyoma sem látszott.

Akkor aztán az összes jelenlevõkbõl kitört Isten és Szent Imre dicsérete, és hogy ez a nagy jótétemény emlékezetes maradjon, amit csak láttak és hallottak errõl a dologról, László királynak, aki abban az idõben Pannónia uralkodója volt, az ország összes püspökének és fõemberének tudomására hozták. László király pedig, aki tudniillik az isteni vallást gyakorolta, miután zsinatot hívott össze és háromnapos böjtöt hirdetett, november 5-én Szent Imre testét tisztelettel felemeltette. Ezen a napon késõbb hitvallója érdemeit a csodák nagy erejével hirdette a mi Urunk Jézus Krisztus, aki az Atyaistennel él és uralkodik mindörökkön örökké. Amen.

(Csóka J. Gáspár fordítása)

Oldal: Legendák
Isten hozott az oldalamra !!! - © 2008 - 2024 - szekelymagyar.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat