Kiderül-e valaha a magyarok nagy titka?                2005.február.16

Miért nem jött a Pápa Csiksomlyóra?

 

Amikor Attila, a hunok nagy vezérének koporsójával elindult a 77 vetéz,hogy a Tisza(?) medrébe temesék, más úton kelt útra Csaba királyfi is a hun nép egy kis töredékével. Keletnek indultak ők is , de senki sem sejtette, hogy valahol a Duna-Tisza között a koporsóvivők találkoztak Csaba népével.

 

 Amint a menet elért a kiszáritott Tisza medrehez, megtartották az utolsó szertartást, aztán anélkül terelték vissza a folyót a mederbe, hogy Attila koporsóját beletenették volna. Talán ezzel magyarázható az, hogy később hiába keresték a hun király aranykoporsóját? Hogy mit tett valójában a koporsóval, hogy hol nyugszik a nagy hun király, talán erre a kérdésre adhat választ II. János Pál Pápa , ama magyarok érintő nagy titka, amelyről állitólag emlitést tett Magyarországi látogatása során. Erről tanúskodnak az állitólagos dokumentumok is, amelyekből felfedezőjük , Tóth Nagy Géza, az alábbi idézetet vette?

 “Miután a 77 koporsót vivő vitéz saját kardjába dőlt, hogy nagy királyuk titka soha ki ne derülhessen , Csaba királyfi atyja aranykoporsóját egy szekér mélyére rejtve , népével elindult kelet felé.

Előbb Maros folyón keltek át, aztán egy hatalmas havas előtt pihentek hetekig , majd a folyó szűk völgyén áthaladva mesebeli téjakra érkeztek. Csaba királyfinak annyira megtetszett a zöldellő táj, hogy népének egy részét a nagy havas keleti lankáinál hagyta, ő pedig tovább indult kelet felé, igaz előbb előre küldte Hargita vitézt, had cserkéssze ki az ismeretlen tájakat, Alig négy nap telt el, amikor Csaba vitéze visszatért és nagy lelkesedéssel beszélt azokról az erdőkben,rétekben, vizekben, vadban és értékes sóban gazdag tájakról amit látott. Csaba népe három nap múlva megérkezett egy csodálatos hegy lábához, amelyet a király, vitézéről Hargitának nevezett el. Megállitotta lovát a szent hegy előtt : Itthon vagyunk!

Legyen ez a csodálatos hely évezredeken át a hazánk! – azzal leszállt a lováról, leborult és megcsókolta a földet , majd anikor újra felemelkedett, népe felé fordulva mondta : Védjétek , óvjátok akár életetek árán is e szent Hargitát, a réteket, a folyókat és az erdőket! Attila koporsóját diszes ravatalra tették, egy napon és egy éjszakán újra elsiraták, aztán 12 harcos, 12 paripával és a koporsóval elindult a Hargita ősrengeteg felé...

Attila eme nagy titkát Csaba népe hűen megőrizte , arról csak a római pápa tudott.

De, mert a Szentatya kérésére a hun király megkimélte Rómát a feldúlástól, a pápa is örök hallgatást fogadott.”

Talán ez a nagy titok , amelynek elárulását , több mint 1550 esztendő múltával, János Pál pápa megigérte?

Talán ezért nem jött mindeddig Csiksomlyóra a Szentatya , mert még nem érkezett el Attila titka elárulásának az ideje?Vajon nem-e azt a kapcsot rejti, amely a hunokat a székelyeken  keresztül a magyarokkal összeköti??

 

 

 

II.János Pál pápa mégsem vitte a sirba a magyarok nagy titkát? 2005.május 16

 

Magyarok, vagy székelyek?

 

Talán azért nem jött el a Szent Péter székéhez megtért II.János Pál Pápa a székelyek szent kegyhelyére, Csiksomlyóra, mert akkor el kellett volna árulnia a magyarok nagy titkát, amely egyesek szerint  tulajdonképpen a székelyek nagy titka, Ennek azonban még nem jött el az ideje , ráadásul a titok olyan dolgokat is tartalmaz , amely maitt át kellene irni a történelemkönyveket...

 

A székelyek eredetének titka azonban igy is évszázados kérdés, s majdnem bizonyos, hogy rá a válasz valóban ott rejtözik a Vatikánban. Magyarok , vagy nem magyarok a székelyek?-bármennyire is furcsa, a tudósok még nem kaptak a dologban egyértelműen megegyezni. Mig a besenyő, kun stb. Népnevek , valamilyen mesterséggel rokonithatók, addig a mi népnevünket semmivel sem sikerült rokonitani. Az is vitatott, hogy mikor, és hogyan kerültünk Erdélybe, főleg a Hargita két oldalára. A hivatalos verzió szerint a magyar királyok 1.150 körül telepitettek Erdélyben, hogy határvédő feladatokat lássunk el. Csakhogy ez figyelmen kivül hagyja a hagyományokat , a krónikákat. Kézei Simon szerint Attila hunjaiból megmaradt vagy négyezer , akik Árpád bejöveteléig Csigle mezején maradtak  és , hogy a nyugati népek békén hagyják , nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték magukat.

Mi több , a XVI. Században Werbőczy Hármaskönyvében ezt irja rólunk : A székelyek kiváltségos nemesek, akik a szkita néptől , ennek Pannóniába való első bejövetele alkalmából származtak el, akik mi romlott néven siculusoknak nevezünk . Vannak akik a sziciliai secuklusokkal hozzák kapcsolatba a székelyeket , hiszen azok Attila hun seregeiben szolgáltak. A hun király halála után Erdélyben telepedtek meg és az idők folyamán anyanyelvüket is megváltoztatták. Ez a feltételezés azonban elég valószinűtlen.

Tény, hogy a székely és a magyar nyelv között nincs, és nem is volt külömbség , mint ahogy semmiképpen sem lehet szétválasztani.

A székelyek

A székelyek nagy része - mintegy 2,5-2,7 milliónyian (hivatalosan 1,7 milliónyian) - a Kárpát-medence keleti és délkeleti részében lakik és a magyar néptömbtől elszakadva, idegenektől körülvéve élik sajátos, elzárt életüket; magyarságukat soha meg nem tagadták. Hazájuk a Kárpátok koszorúzta magyar medence keleti zuga, ahol magas hegyektől övezett völgyekben és medencékben laknak, de élnek e törzstől elszakadt székely csoportok is (pl. a Vajdaságban és a Nyugat-Dunántúlon). Nevük latinos "sicul" szó formájában először a XI. század végén, magyar formájában (székely, zekel) pedig csak a 1334-től ismert. A helytörténeti adatok arra utalnak, hogy a székelység a XI-XII. században a nyugati és a keleti gyepük védelmét látta el.

Krónikáink és a székely néphagyomány szerint a székelyek Attila hun népének Csaba királyfi vezetésével a Kárpát-medencébe - a mezőségi Csigle-mezőre - visszatért utódai. "A székelyek, akik előbb Attila népe volt" - olvassuk Anonymusnál, Kézai Simon pedig ezt írja: "3000 hun visszatért Pannóniába... és Árpád idejéig a Csiglamezőn (Mezőségben) maradtak és ott magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték". A székelyek a honfoglaló magyaroknak felajánlották szolgálataikat, tehát nem meghódított, hanem szövetséges nép, amely egyezménnyel csatolta magát a honfoglaló magyarsághoz. A székelyek eredetéről sok, gyakran ideológiailag irányított, elfogultságból és rosszindulatból származó vita folyt, amely mára kikristályosodott és igazolta a székelyek saját eredethagyományának helyességét. Erdély területén kétféle "magyar" népesség él: az egyik - a székely - a hunok leszármazottja (Attila hun király 453-ban bekövetkezett halála utána Csigle-mezőre visszaköltözött hunok utóda), a másik a magyarsághoz 894-ben csatlakozott kazár kabarok utóda, akik közül sokukat uralkodóink a Kárpát-medence keleti és nyugati gyepűire telepítettek.

A székelyek hun eredetét először a XVIII. században kérdőjelezték meg, amikor a hun nép utódának hinni magát a rebellis magyar nép egy csoportjának, már maga kész veszedelem volt. Ebben a monarchikus időben a magyarság "ázsiai" eredetének vallása is szégyennek tűnt. A székelység deheroizálásában a múlt századi finnugriták magyarellenes eszméi mellett a román nacionalistáknak sovinisztává való válása is fontos szerepet játszott. Opreanu Sabin volt az első a XIX. század elején, aki helységnevekből próbálta a románok őslakosságát bizonygatni Erdélyben, holott köztudott volt, hogy Erdélyben az első román - vlah - falu 1252-ben létesült. Ezután a "dáko-román" elmélettel, - amely szerint a románok a trák eredetű dák népnek és a rómaiaknak utódai, - próbálták a székelység ősiségét - nem sok sikerrel - kétségbe vonni.

A székelyek mindig "magyarok" voltak, nyelvük a legősibb magyar nyelv jellegeit őrzi; az ősi magyar írás a "székely rovásírásban" náluk maradt meg legtovább. Társadalmi berendezkedésük - a földközösség, a zárt katonai szervezet (főnemesek, lófők és gyalogok), a székely kiváltságok, a nemzetségek szerinti birtoklás és a székekre, nemekre való tagozódás - sokáig megmaradt. A hét székely szék -"aranyszék" - a XII. században a következő volt: a telegdi (később udvarhelyi), a marosi, a csíki, a sebesi (később sepsi), a kézdi, az orbai és az aranyosi szék; a XIV. századtól a sepsi, az orbai és a kézdi székből Háromszék lett, 1390 után a Csíkszékből kiszakadt Kánonszék, 1466-ban pedig Gyergyószék, illetve Udvarhelyszékből Bardóczszék és Keresztúrszék. A "fiúszékek": Miklósvár, Bardóc, Gyergyó, Kászon, Keresztút és Szereda.

Székely huszár

Ki a Székely ? - A Székelység rövid története

Nem tudományos igénnyel, de a megismertek alapján szeretném bemutatni, imádott választott hazám történetét- a saját szemüvegemen át
Ki a Székely ?

Ezt a fogalmat nagyon sokan, nagyon sokfélekép próbálták megfogalmazni, de tán frappánsabb leírást mint Balás Gábor : A székelyek nyomában c. könyv szerzője adott- nem igen lehet találni. Ő a következőket mondja 'Hogy ki a székely, arra világosan azt felehetjük, hogy a magyarságnak egyik, magyarságát megtagadni nem akaró népcsoportja, amely amióta tudunk róla, mindig magyarul beszélt, bár történelmileg nem volt épp mindig a többi magyarokkal egyforma sorsa és ezért nem egy különleges sajátossága alakult ki (különleges történelmi tudat, szervezet, a jelenben is meglévő nyelvjárási és néprajzi sajátosságok).

E megállapítást a jelen ismereteim alapján teljesen el tudom fogadni legfeljebb annyival tudom kiegészíteni, hogy a székelység körében még intenzívebben jelentkezik a magyarságra jellemző, tolerancia , beolvasztó képesség és a függetlenség és szabadság vágyának az anyagi javak megszerezhetőségénél is előrébb helyező vágya és tisztelete.
Ennek egyik szép példáját találtam Farkaslakán, most a 90'es évek végén ,mikor Tamási Áron még élő testvérhúgától a székelyek között élő románságról beszéltünk, s arra a kérdésre, hogy a községben hány román él ?

Így felelt:

- Tudja fiam ,most egy - a Policáj ,de ha jó nem vigyáz az is lassan székely lesz.

A székely ember fő jellemvonása közé tartozik a jó szervező kézség, a bámulatos kézügyesség
kreativitás és az agyafúrt áttekintő gondolkodás, amit góbéságnak hívnak.
E tulajdonságokat, főleg a mostoha természeti körülményekhez való alkalmazkodás szülte és fejlesztette . Ha megfigyeljük egy székely viszonyulását új dolgokhoz, legyen az tárgy vagy új ismeretség,Ők mindig ezt körüljárják, szemrevételezik, és igyekeznek úgy a lehető legtöbbet megtudni, hogy közben önmagukból a lehető legkevesebbet adják ki.

Ami pedig az el anyagiasodott világban legfeltűnőbb, az a székely ember segítőkészsége, önzetlen vendégszeretete.
Ebből adódóan, aki ide utazik, az poggyászába elsősorban, tiszta szívét ,őszinte mivoltát, és fellehető összes emberségét pakolja, mert itt ez a legkifizetődőbb és beváltható valuta. Ezzel felszerelkezve gond nélkül végigjárhatja e szegletét a hazának, és legbecsesebb kincsek a Székely ember barátságával térhet haza.
A történeti leírásban fogunk még tapasztalatokat gyűjteni, a székely mentalitásra mivel ennek kialakulása szorosan összefügg magával a történelemmel.

A Székelyföld rövid története:

A magyar s ezen belül a székely nép, jelen eltörpülése mellett a dicső múltra emlékezni nagy ívű feladat, és ennek a múltnak összefoglalását adni még reménytelenebb vállalkozás oly korban, mikor e múlt megítélése a pillanatnyi politikai érdekek mentén, minden irányból történő ferdítés szándéka érvényesül.

Ezért engedjék meg, hogy e rész megírása során annyi szubjektivitást engedjek meg magamnak, mit az ellenkező tanításokat vallók megengednek önmaguknak, és higgyem azt ,hogy a történelmi múlt megítélésében elsődleges, az amit egy nép magáról hisz , amiről múltjának regéi, történetének apáról fiúra szállása megőriz, és ennek ellenkezőjét még semminemű történelmi furfang megcáfolni nem tudta.
A székely nép múltja oly messzi, mint maga a történelem. Leírása úgy elpusztult akár a székely ősvárak.
Ugyanis köztudomású tény, hogy a székelység írásbelisége a Tatárlakai lelet szén izotópos vizsgálata szerint isz .e.3000 éves . E leleten a székely rovásírás elemeit fedezték fel , de a felfedezés a szűk tudományos körökön kívül jelentősebb publicitást nem kapott. Ebből azt a megingathatatlan tényt szűrhetjük le  hogy e korban a székelyek ősei e földön éltek.

A könyvnek nem feladata boncolgatni, a jelenleg egyre uralkodóbb felfogást, hogy a történelem folyamán, több néven említett Hun, Ujgur, avar, néptömeg folyamatosan vándorolt a nagy Európai síkon, s az életfeltételek változásával, egy - egy nép törzse az adott területen megerősödött , vagy épen hanyatlásnak indult, s majd újra megerősödött. S e hatalmas területnek Nyugati vége a mai Bécs környékén lehetett. Ezen állítás legalább annyi igazat tartalmaz, mint az ezt tagadók. Több bizonyítékot előtárni senki nem tud a másiknál.
Örök kétely a kellő alapossággal soha fel nem tárt ősvárak, melyből mint kellő helyükön látjuk, bizonyos rendszer szerint elhelyezkedve, sokaságukkal, a hozzájuk fűződő mondákkal mind igazolják a Székelység e tájon meglévő időtlenségét.

Ekkoriban még nem beszélhetünk a székelységről, mint olyanról. Az első nyomon követhető emlékek megítélésében pedig ki másra mint a Székelység legnagyobbjára Orbán Balázsra támaszkodhatunk.
OrBán Balázs 1829.február 23.-án született a Székelyudvarhely melletti Lengyelfalván.
Orbánok a falu régi székely családjai közé tartoztak, családjuk kiemelkedése a Fejedelemség korában a XVI. században kezdődött ,majd Mária Teréziától a bárói rangot is elnyerték.
Székelyudvarhelyen végzett iskolái után hol először a római katolikus gimnázium , majd a református kollégiumba kerül. Itt tanárai között tudhatja Magyarosi Szőke József rektor professzort is kinek működése következtében az udvarhelyi diákság bekapcsolódik az erdélyi kollégiumok reformkori mozgalmába.

Majd 1846.- ban Szovátán megismerkedik Dósa Dániellel, és Kőváry Lászlóval . E fiatal írókkal való ismerettség, különösen Dósa hatására határozza el ,hogy bejárja szülőföldjének minden zugát ,hogy azt alaposan megismerhesse. Ez csak 12 év kényszerű távollét után vált lehetővé.
1847.ben az anyai örökség átvételére Konstantilynápolyba utazik. Mint minden ez sem zajlott zökkenőmentesen, mintegy előrevetítve a nagyobb hatalom packázását a székelységgel.
Itt hírét véve a Magyar Szabadságharcnak, mintegy 150 fős sereget toboroz és elindul Magyarországra. A határon éri a Világosi fegyverletételnek a híre, s kényszerűen visszafordul. Az Osztrák konzulnak szemet szúr kendőzetlen nyilt Magyarságvállalása és le a karja fogatni, és katonának besoroztatni. Innét utja Londonban visz ahol is komoly tanulmányokat folytat a Britis múzeumban e tanulmányok rendzserző hatását fellelhetjük a Székelyföld leirásában. Szoros barátságot ápol Viktor Hugóval, Luis Blanc-kal. Majd ismét visszatér keletre, és bejárja azt. S itteni élményeit A Dósa által szerkesztett Kolozsvári Közlönyben különféle álnevek alatt - a Kelet szabad levelei címmel jelentette meg, nagy hatást váltva ki az Erdélyi közvélemény ébredésében.
Miután, 1859.november 9-én végre családjával elhagyhatta Konstantinápolyt öröme határtalan volt, ennél csak az volt nagyszerűbb és boldogítóbb érzés, mikor hőn szeretett Erdély földjére tehette lábát.
S hamarosan kezdetét veszi az a hat évig tartó utazás, melynek során bejárja Székelyföldet, s részenként megírja azt a hatalmas munkát, melynél alaposabb forrásmunka nem született egy adott tájról.
Hátán, a korabeli vagy 30 kilós fényképezőgéppel, gyalog és szekérrel keres fel minden templomot, várromot minden hegyet és völgyet. Bújja a levéltárakat a parókiák iratait , felmászik a tornyokba .lejegyzi a harangok feliratát. Feljegyzi a mondákat, a népszokásokat, komoly földtani és régészeti kutatásokat folytat, s mindezt saját pénzéből , hogy a székelység múltjából a lehető legtöbbet őrizze meg a jövendő számára.
Orbán Balázs földtani, és földrajzi ismerete nem tudományos igényű , de kutatásai olyan irányba mutattak, hogy felhívta a figyelmet. Szájhagyományok útján felkeresi 'sárig arany folyásos' helyeket, a pirit előfordulását a Hargitába, kikaparja a hargitai higany, és cinóber lelőhelyeket, rejtett csak pásztorok által ismert rejtett borvíz - forrásokat.
A munkájában adatokat közöl, akár a Szovátai sóstavak akár , a Balani rézbányák felé visz útja , akár pedig a „dungó" forrás leírásával, a Homoródi földgáz lelőhelyekre irányítja a figyelmet. Mindenütt a jobbítás szándéka, a nép boldogulása miatt emeli fel szavát. Mint könyvében, mint képviselősége során később az ország házban.

Végrendeletében, pedig már azt írja 'Családdal nem lévén megáldva -a magyar népet tekintem családomnak és azt is kívánom főörökösömnek tenni' 1890 áprilisában, a parlamenti ülésszakában - pedig végképp eltávozott.
Bár a székelység körében már olyan tiszteletnek örvendett, hogy halálát mérgezésnek tekintette a néphit, pedig gyomorrák végzett vele, és halálakor író asztala pedig ketté hasadt, mint ama bizonyos jeruzsálemi templomkárpit.
Mikor 1921.évben - (mily érdekes) -a családi kripta összeomlott Orbán Balázs koporsóját a földbe kellett helyezni.
Most ott nyugszik a legnagyobb székely , ahol falujából kijövő út, udvarhely felé fordul ,ott a híres borvíz forrásos Szejke völgyben, az úttól balra, fent a domboldalon, kettős kopjafa alatt. Ott nyugszik- aki mindenét szeretett népének adta, s e nép hálájaként minden szék nevében ,egy- egy kaput állított az úton ,mely e nagyság sírjához vezet.

Orbán Balázs emléke nem engedi ,hogy nagyzoljunk vele , csináltvirágszerű jelzőkkel illessük Őt ,de megköveteli, hogy emléke előtt illő módon meghajtsuk fejünket , és segítsük ,hogy rangjához méltó helyet elfoglalhassa a hon nagyjai sorában.

E kitérő után kanyarodjunk vissza a történethez, nem feledve Orbán Balázs megállapítását Ő azt írja :

'Azt hiszem ,történelmi érvényre emelkedett tény az, hogy a székelyek Attila Hunjainak maradékai, azért én a történelmi kritika által kellőleg kitisztázott ezen kérdés vitatásába nem elegyedem'. E tényt támasztja alá Anonymus 'Scriptores Rerum Hung vet'c. munkájában - azt mondja :

Árpádnak Zoltán nevű (Zulta ) fiának megszületésekor nagy öröm volt a magyar táborban és elhatározták, hogy Biharnak Mémaróth nevű fejedelme ellen harcra szállnak. E hadjáratra a sereg vezetőivé Usubut és Velecet választották . Akik a Csepel szigetről elindulván a Tiszán átkelvén a Kőrösnél tábort ütöttek , s ide jöttek a Székelyek - kik korában Attila király népei voltak , s fiaikat Árpádnak önként kezesül adván , harcosaik a sereghez csatlakozva az első sorban harcoltak.

Kézai Simon a XIII . században írt krónikájában a székelyekről azt írja : Attila halála után az értelmesebb rész Csabát, a külső nemzetek, pedig Aladárt választják fiai közül a trónra ,ebből harc fejlődött mely csaták közül az elsőben, Aladár győzetett le, míg a másodikban , mely Sicambriánál 15 napig folyt , hol a hunok nagy része, és Aladár elesett, de Csaba lett a vesztes és 15 000 harcossal Honoriushoz, onnan Scitiába ment.
Míg 3000 más hun harcos, a nyugati népek elől Csigla mezejére ment és ott egész Árpádig fenntartották létüket. Ott nem hunoknak, hanem szekeleknek (Zaculos ) nevezték magukat. E hun származékok, a magyarok jöttének hírére elébük mentek Rutheniáig, s együtt Pannóniát meghódítván, helyet foglaltak a keleti határszél hegyeiben.

A bécsi képes krónika mint írója 1358 -ban mondja más régebbi krónikákból írta művét a székelységre vonatkozóan az alábbiakat írja - Attila halála után, a görög anyától származó Csaba, és a német anyáról született Aladár a trón feletti harcra kelvén, a Duna melletti Sicambria környékén vivatott. A 15 napig tartó iszonyú harc ,melyben a hun harcosok nagy része elesett , a végül legyőzött Csaba 15 000 harcossal Görögországba onnan Scythiába húzódott, 3000 hun harcos pedig elszakadván Pannóniában maradt, előbb Czygla mezev nevű térre települt, de a nyugati népektől nyomatva Pannónia határán levő Erdőelvére (ad Erdew elwe confinia videlicet Pannoniae regionis se transstulise) költöztek, s ott hogy hun -ivadéknak fel ne ismerjék magokat Zekeleknek (Székelynek )nevezték stb. Azután felszaporodván, mikor a magyarok jöttének híre hozzájuk eljutott, nagy örömmel ezek elibé mentek Rutheniáig a s a honfoglaló harcokban azokat segíték.

Ha ezeknek a régi nagyhitelű ,hivatkozott történészek leírásait, a székely krónika adataival egyező állításokat egybe vetjük ,nem kisebbítjük a nép által megőrzött Csaba mondákat, s azon tényt , hogy rettentő bajok idején segedelmet is e királyuktól vártak a székelyek, akik mindig is valós és első királyuknak tekintették - nem mondhatunk mást, mint bizton állíthatjuk, hogy a székelyek az V.század végétől jelenlegi helyükön, mint Székely nemzet él és gyarapodik.

Legújabb kutatások mint az 1999 ben a Somogy megyei Bánya községben fellelt őshámor kohójának székely rovásírásos fúvójának, szénizotópos vizsgálata bizonyítja, hogy isz. 600 után e vidéken e rovásírást ismerő nép élt. Nagy biztonsággal lehet tehát állítani, hogy a kettős honfoglalás nem utópia hanem tény. S hogy a vitázok kiknek ,legfőbb ellenérve , hogy 3000 harcos nem elégséges egy nép fennmaradásához,- azoknak pont Kéza ad eligazítást, mely szerint - a hunok minden tribusból 10000 harcost vittek magukkal a csatába, a többiek otthon maradtak az öregeket, asszonyokat ,gyermekeket azaz a Székhelyt őrizték. Tehát visszavonulásuk után, még jelentős népességet találhattak otthon, valamint valószínűsíthető, még kisebb hun telepeket is magukba olvasztva, jelentős számban voltak.
A később írott Székely krónika szerint 30 000 harcost tudtak, kiállítani, mely abban a korban nem volt kis szám. S gyarapodásukat segítette, hazájuk természetes erődítése, azon kívül, célszerűen megépített vár rendszerük, és egyéni harc modoruk. Valamint gyarapodtak, a Nagy Károly által űzött avarokból, kik közül sokan a Hun rokonságnál kerestek menedéket, és Nagy Károly hadai az erdélyi havasokba behatolni nem tudván, ott megtelepedtek és főleg Marosszéken található Avar erőd maradványok tanúsága szerint berendezkedtek.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a korabeli krónikák egybe hangzása szerint, a nyugati végeken is találtak székelyeket, és a későbbiek során sír leleteket, ezt megint csak azzal lehet magyarázni, hogy az itt talált avarok, akik később betagozódtak a székely szervezetbe, őrizték annak emlékét ,hogy a magyarok bejövetelekor, már ők itt talált nép volt. S mivel, e krónikák később íródtak, úgy jelentek meg az avar emlékek, mintha székelyek lettek volna.
S hogy az avarokat nem kiirtották, hanem betagosították, azt is bizonyíthatja ,hogy e nép is a hunok és magyarok közös nagy népéhez tartoztak.


Tehát azt is megállapíthatjuk, hogy a honfoglalás idején a székelység nem volt meghódított nép. Hanem szövetséges nép, mely egyezményileg csatolta magát a magyar koronához, mely a székelységnek nemzeti sajátságos életviszonyaiból kifejlesztett előjogait, nemzeti szabad intézményeit biztosította, és tiszteletben tartotta. Mely intézmények, demokratikus szellemű, nemzeti szervezete, egy olyan alkotmány, mely mindenkit egyaránt kötelezett a hadviselésre, mikor a hazát vész fenyegette.
Ugyanakkor, a terület minden lakosának egyenlőségét, és szabadságát is biztosította. Mely a hivatalokat nemek, és ágak szerint osztotta el. Ezt formát a korabeli Európa, akkori népeinél sehol fel lelni nem lehet. S még nagyon sok századnak kellett eltelni, hogy a Székely alkotmányban biztosított szabadságjogok csirákban megjelenjen más népnél is.
E jogokat minden magyar király elismerte, és itt kell elgondolkodni, hogy a koronához tartozó összes nép közül miért pont a székelységet illette meg az kiváltság , hogy neki adót fizetni nem kellett ,a némely esetben ( királyi gyermek, születésékor) lerótt ököradón kívül.
A székelyt csak a szék ítélhette el, és fellebbezési joga volt a királyig. Ennek kiváltó oka akármilyen kicsiny dolog nem lehetett, mert az uralkodók adókról le nem mondtak soha .Ezt bátran lehet feltételezni, hogy ilyen érdem csak nagy tettek után jár , s mi lehetett nagyobb tett mint a hon őrzése.


Érdekességként említhetjük meg , a sajátságos székely tulajdonviszonyok kialakulását is.
Az erdők és legelők, mindig a köz birtokát képezték ,melyből csak az úgy nevezett belsőségek, és irtványok képeztek magántulajdont. Ennek célszerű szerepe volt, mert ha egy székelynek bármilyen okból vagyonától meg kellett válni, a közbirtokon megélt. Az erdő fát és munkát adott, a legelőkön állatait legeltethette akkor is, ha saját földje nem is volt. Így alamizsnára ,kegyelemkenyérre nem szorult, maga kereshette ismét boldogulását. A székely öröklési rend is a közösség megmaradását és szabadságát szolgálta , mivel székely vagyonát sem a király , sem idegen nem örökölhette, első örökös a fiú gyermek , majd a leánygyermek örökölte. Ezek híján a juss a rokonságra szállt. Ha végkép nem volt családhoz tartozó örökös a birtokot és vagyont a szomszédság örökölte.

Előremutató volt még az is ,hogy a székelységben mindenki egyenlő volt, igaz létezett elnevezésileg két osztály - a lófő és gyalog, de ez inkább katonai mint társadalmi osztályzat volt. A középkor átka mikor is a rend a társadalmat szolgára és úrra osztó feudalizmus, a székelyföldön gyökeret verni soha nem tudott.
A lófő is, csupán abban az esetben részesült előnyben, ha hivatalt viselt.
Ugyanis, a közösen használt földek használati jogát, nyíllal való sorsolás útján osztották el időről időre s ilyenkor a közember egy nyilat, amíg a hivatalt viselő lófő, két nyilat húzhatott.

A honfoglaláskor után a királyság határa a Kárpátokon túlra jóval átnyúlt, egészen a besenyők földjéig, kiket a kazárok nyomtak kelet felől , így be- be csaptak a Kárpátokon belülre is. A székelyek keletre nyomulása során viszont délkeletre kellet húzódniuk, egyes részeik viszont a Vargyas vidékén letelepedtek, főleg Bardóc és Bibarcfalva tájékára.

Majd a Kunok által nyomott Úz nép tört be Csíkországba , amely akkoriban nem csak a mai Csíkot, hanem Háromszék jórészét és a Barcaság szélét is jelentette. E területen, az Úzok nyomait az Úz patak , a Nemere , Görgény és Ojtoz nevek őrzik. A kunok nyomása miatt az úzok megkísérelték az Erdélybe való mélyebb behatolást, de 1068 ban a Kerlési csatában Salamon király seregei, Géza és László hercegek vezetésével legyőzték az úzokat, akik a kettős szorítástól menekülő ,néhány szórványukat hátrahagyva a Balkánra menekültek, és a korabeli krónikák említése szerint járvány áldozatává lettek.
E csaták, és a be- be törő kunok ellen viseltek során alakult ki, a Szent László legenda .
Amikor László herceg a csatában meglátta, hogy egy Kun vitéz székely leányt rabságba ejt, és azt el akarja rabolni, utána eredve párbajra hívja és legyőzi. E jelenet 10 székelyföldi templomban örökítették meg, ezek közül részeiben is nagyon szép a Székelyderzsi erődtemplomban lévő mozaik. A meglévő többiről majd a maga helyén.

A székely nép nagyszerűségét mutatja, hogy akit megszeret és befogad- mily' hálával említi, köré mondákat fon, hogy örökké éljen. Oly szeretetnek örvendett e király ,hogy még Tordai hasadékot is annak tulajdonítják, hogy amikor a kunok üldözték közéjűk pénzt dobott, s mikor ez sem állította meg őket, akkor a tordai hegy, egyszerűen megnyílott, és az üldözők mind oda vesztek, a pénz pedig kővé vált . Aki nem hiszi, még ma is meglelheti a hasadék alján azokat.

Ebben a korban történt Csik- ország betelepítése is , mivel e védelmi szempontból jelentős terület védtelenül nem maradhatott, gondoljunk a békás a tölgyesi ,a gyergyói szorosokra.
Ezt csak akkor érzékelhetjük, ha tudjuk, hogy 1166 ban, a bizánci császárság serege is itt próbált meg betörni, és elfoglalni III.István országát. E szorosokon, a történelem során, még nagyon sok nép próbált betörni, és sajnos tört is bé': Az itt élők komoly veszélyek árán őrizték e szorosokat. Az őrizhetőség miatt volt , az hogy a székely hagyományok szerint az un. gyepű a Szeret folyóig húzódott.
Mátyás korától pedig bizton állíthatjuk - határ mindig a bércek keleti lábánál húzódott, erre bizonyság a nagy szorosok felső végeinél lévő székely települések ,és csak a későbbi korok, nem minden ármány nélküli praktikái miatt húzódott fel a gerincre, s a mostani megyehatárok megrajzolásával érte el teljes kiterjedését, azzal a lelkiismeret furdalásos politika kialakulásával ,mely minden jelen lépését, egy valamikori félni való eljövetelének rendeli alá.
A történelem további folyása során ,pedig sommásan megállapíthatjuk ,hogy a Székelyföldön zajló események fő központja mindig a szabadság körül forogtak. Arról szólnak a dicső tettek, arról szólnak az országgyűlések és sajnos arról szólnak, az osztrák császári seregek, az orosz dzsidások , a román vasgárdisták eléggé el nem ítélhető , meg nem bocsátható tettei is.

A középkori történések közül , a székelységre nézve a legjelentősebb momentum tán az volt , hogy e korban alakult ki a a Székelyföld jelenlegi határa. Egyes történészek szerinti üres területre történő szász betelepítés, kellően nincs megalapozva. Ugyanis minden komoly munka egyértelművé teszi ,hogy Székelyföld a jelenlegi határokon túlterjedt, magában foglalta a későbbi Király vagy szászföld jelentős részét.
A jelenlegi Háromszéket alkotó Orbai , Sepsi és Kézdi szék neveire utaló települést Háromszéken nem lelünk, ellenben, ezeket megtaláljuk Szászföldön , Szászkézd , Szászsebes és Orbóként. Bizton állíthatjuk , hogy e helyiségekből áttelepített lakosság alkotta az utóbb alapított szék lakosságát , és a névadásból kitűnik , hogy e terület volt inkább gyéren lakott. S utalásnyi segítséget adhat a Brassó környékén ma is élő Hétfalusi székelyek léte.
E korban lévő belső mozgások , telepítések , sommás megállapításnak tűnhetnek, a mai szemmel szinte hihetetlen , hogy az addig néptelen területek varázsütésre települnek be . Ehhez egy adott tényt mindig a maga környezetében kell vizsgálni. A székelyfölre rátekintve tapasztalhatjuk , hogy az életre alkalmas terület a Csiki , Gyergyói , és Háromszéki medencékben , a folyó és patak völgyekben , valamint a Küküllői dombság vidékén volt.
A nép szaporulat, pedig a mai szemmel nézve hihetetlen volt.( Bár ez a legújabb korig nyomon követhető).
A székelyföldön keresztül jelentős kereskedelmi útvonal nem húzódott, a gazdálkodás alapja az önellátás volt , ehhez még ott volt a külterjes állattartás is, mely nagy területet igényel.
Összegezve, az önmagára számító, önellátó székelység gyorsan kitöltötte a számára adott, lehető teret.
A kitöltött tér, viszont magával hozta az egyéb üldöztetés , és a könnyebb lét érdekében zajló csángálásokat. S bőven szolgáltatva utánpótlást külső Magyarországnak, a világnak, mely folyamat még ma is tart, sajnos közel sem akkora népszaporulat mellett. Külön érdekes tanulmányt lehetne írni , hogy Magyarország, és a világon szétszórt magyarságnak milyen része eredeztethető vissza Székelyföldre. Bizony érdekes és meghökkentő eredményre jutnánk.

A közelmúlt történelmében is találhatunk azt effajta kirajzásra követhető, és márt dokumentált történetet , Pálpataka és Fenyőkút kialakulása Korondból. E terület korábban, csak e település kaszálója , havasi legelője volt ma már prosperáló települések , s ezen kívül, a székelység életformájának élő múzeuma , s a tenni akarásnak , a felnövekvő generáció oktatásának előtérbe helyezésének szép példája. Ez utóbbiról mintha a középkornál is említés lett volna téve.

Ha összegezzük a székelység történetét, három döntő momentumot figyelhetünk meg, melyre a fő hangsúlyt és mindeneknél előrébb való helyezést láthatunk.
Az egyéni, közösségi és vallásszabadság.
Az oktatás
A nyelv és hagyományok őrzése

Jelenkorban, az ebbéli törekvések ismét erőre kaptak, s tán a világ szeme előtt, ha az tényleg nyitva van , lehetőség nyílik arra , hogy Tamási Áron örökbecsű mondását átköltve -bízhassunk abba ,hogy a:

A Firtos lova hátán, lehajtott fővel alvó Gondviselés felébred, és a Székelyföldre végre egy jobb - egy ezerszeresen kiérdemelt boldogabb kor köszönt.

S abban, pedig csak titkon bízhatunk, hogy korunk egyik legfenyegetőbb veszélye -a totális globalizáció csak egy piciny ösvényt -utat nem - talál.
S ha itt megmutatja magát , s netán egy Korondival összefut úgy is elmenekül , mert előbb fog attól „csiprot" venni -mint az tőle Coca colát.

Adja Isten.


A Székelyföld történetének megismeréséhez meleg szívvel ajánlom ,Balás Gábor A székelyek nyomában ( Panoráma l984.)
Szamosközy István : Erdély Története ( Európa 1981.)
Mályusz Elemér: Erdély és Népei ( Mecénas Kiadó 1999)
Orbán Balázs : A Székelyföld leírása (Európai Idő Kiadó 1993,)
A történelmi korok bemutatása, a székely érzelemvilág és sors nagyszerű ábrázolásával találkozhatunk a közelmúltban elkezdett és jelenleg is folyó Wass Albert életmű sorozat könyveiben , melyeket a Marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondoz .
S nem feledkezhetünk meg Dr.Vofkori László tanár úr, Székelyföld útikönyve c. művéről - mely mű nagyszerű tudományos igénnyel elkészített átfogó monográfia, s külön érdeme, hogy akkor készült amikor , ilyen tárgyú kutatások nem kecsegtettek hosszú élettel e földön.

Oldal: Székelyek eredete
Isten hozott az oldalamra !!! - © 2008 - 2024 - szekelymagyar.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat